tele volt a levéltár kiállító kertje installációkkal, igy nem lett volna csoda , ha azt a hatalmas szarvasbogarat mit egy idős úr (a szobrész apja?) tartott a kezlben, és az unokája ( szonbrász fiaacskája elbvölten nézte, néha meg is fogta a lábát... installációnak nézem...
később a fal tövébe rakták a bogarat, s a szöke kobaku kisgyerek továbbnézte elbővölve, elé kuporodva, majd két testvére is követte
az úr észrevette, hogy lefotóztam őket, rákérdezett
de megnyugtattam, hogy csak hátulról, hja a személyiségi jogok...
de ő is furcsallja(ez régen nem volt, mondta), hiszen nincs az emberi arcnál többet mondó...(hát még a gyermeki arcnál...)
de azt hozzátette jó meglátással, hogy igy talán érdekesebb is a fotó, háttal, mert felkeltu az érdeklódést , mit is nézhetnek...?
..klsőbb láttam az 5 fiútestvrt egysorban ülni, mint az orgonasipok, szemben a falnál, szépek voltak, de -sajnos eszembe se juthatott lefotózni őket....csak a szememmel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése