pozitiv-negativ

Úgy gyűlölöm, akik állandóan azt puffogtatják, hogy legyek pozitívabb,

Nem veszik észre, hogy az én állítólagos negativitásomban, mennyi pozitívum van, csupa életszeretet, és életféltés és életigenlés.

De ez legyen az ő bajuk

Nem tudnak olvasni. Ugyanakkor nem látom az önálló gondolkodásukról tanuskodó saját irásaiakat!

Azt lehetne szembeállítani az enyéimmel, de ilyenjeik nincsenek, legfeljebb a jelen negativitásai... másolásokban!
---

És ezzel nem akarok megbántani senkit, de már nagyin a bögyömben volt

Védőbástyámul meg esetleg el lehet olvasni Márai Sándor szép sorait a SZOMORÚSÁGRÓL! :

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. 
S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt
a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!


Igen. Megismétlem: "Milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"