2018. április 21., szombat

éveink

nem láttam már évek óta egyik volt általános iskolai osztálytársam, (harmadikban):



majd pedig pár évig gimnáziumi kolléganőmet... végre vettem a bátorságot és megkérdeztem  a hozzátartozóját , mi van vele....

egyszerűen  közölte , hogy meghalt 3 éve....

csakhogy én már jóval régebben nem láttam őt...

azt mondja fokozatosan "leépült"...fizikailag és szellemileg is ...

három éve...?! de hiszen még "csak" 72 éves volt akkor,,,

....................................................................


ugyancsak a napokban azt mondja a kis pincérlány, miután kiválasztottam a menűkínálatból a kelkáposztafőzeléket, hogy ő még sose evett ilyet, pedig már 21 éves. és úgy döntött, hogy 21 éves korára csak kipróbálja,,,

pont 21?! akkor voltam a legboldogabb, csúszott ki a számon...akkor voltam Nyugat-Európában egy nyáron át.... 1964-ben....


ő is, mondja most fogja először látni a tengert...




aztán valahogy eszembe jutott, hogy nem is éreztem én magam akkor (se),  21 évesen se annyira boldognak...csak így utólag  tudom, hogy annak kellett volna lennem! ... pedig milyen nagy dolog is a fiatalság, jobban meg kellett volna becsülni, értékelni...

ő igen, azt teszi, értékeli, hogy fiatal...mondja mosolyogva


akkor jó, mert bizony nagyon nagy dolog, és hogy ne csak akkor ismerjük el, amikor már nem vagyunk azok!


s nem mikor már nem tudunk cigánykereket hányni...stb....hanem talán le se hajolni, ha leejtünk valamit (a múltkor is szétszórtam az asztal alá az aprópénzem, úgy szedte fel épp ő...pedig nem akartam, de hát nem volt nehéz megelőzni... Rég voltam én is 21....Talán azért is beszéltem róla kicsit, meg megmutattam a mobilomon egy akkori képem is... hogy bizonyitsam: én is voltam fiatal. Meg boldog is? csak nem vettem észre...akár Szép Ernő hőse...)




6 megjegyzés:

  1. Igen, az adott pillanatban nem tudjuk, hogy milyen boldogok vagyunk! Sőt, emlékszem, valósággal bosszantott, amikor az idősebbek nosztalgikus sóhajjal megjegyezték, hogy a "legszebb koromat élem"... Azért igyekszem mostanában a szép PILLANATOKAT tudatosítani és elraktározni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...csakhogy ez már nem ugyanaz!..(az a kis pincérlány teljesen természetesnek vette, hogy ő élvezi a fiatalságát(pedig már mióta, 16 éves kora óta komolyan dolgozik!) én mindig is ezt a madáchi gondolatot érzem igaznak (mert összetettnek):"(Azt tartom, mely kacag, nem is valódi,) Legédesebb percünkbe is vegyűl. Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, (Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, S így hervatag.) (mert hogy "Elhull a virág eliramlik az élet" (Kosztolányi . Boldog, szomorú daláról nem is beszélve...) Szóval nem olyan egyszerű, nagy téma ez...nem is ide , szűk keretek közé való.

      Törlés
  2. Regényt kellene írni belőle!
    Nem mintha már nem írta volna meg más is, de mindenki saját szemével más lenne... örökké megújuló...

    VálaszTörlés
  3. A fiatalság élettelisége olyan, mint az egészség. Amíg életelemünk, észre sem vesszük, csak amikor már elmúlt, illetve amikor már baj van. Olyan is mint a levegő közege. Körbevesz anélkül, hogy foglalkoznánk vele...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pontosan... a hiány meg érződik! (ez mindenben igy van)

      Törlés