ó, azok az oszlopok

                                                                          Tóth tanár úr 90. születésnapjára

Ó azok az oszlopok

dor ion korinthoszi

őt idézik ahogy ő idézte

a gimi hatos termében

s mi csak hallgattuk

a szűk padokban s néztük

a vetitett kultúrkincseket

idő-térre táguló világunk

tátott szájjal

tégranyilt szemekkel

s elmerengve

van már vagy

hatvan éve....

és most

őrá gondol az orvos

budapesten

egy képtárban

s a tájkertész

valahol egy

park ódon

oszlopai alatt

és egész makó

feribácsijára

a legmakaibb makaira

mert mindent tud róla

mondják amit nem

azt nem is érdemes

vagy nincs is

de mit tudunk róla mi

ki magáról sose beszél

mert immár egy város

kulturtörténetében

oldódik fel

s ez örömmel töltheti el

hiszen mndig mosolyog

mindenkire

90 évesen is

mint mikor

még fiatalon

a gimi hatos terme
első padja

alól kinyújtott lábamban

megbotlott

észre se

vételezve

de azért most mégis

bocsánatot kérek tőle

és köszönöm

az ókori  dor ion

korinthoszi oszlopokat

ma is megtartanak

engem is