jaj, reggelek

jaj ezek a reggelek
mikor még nem
vagy magad teljesen
nem is tudod  ki és hol
egy kuszán mély álomból
mire már nem emlékszel
sőt az életedre sem
csak a levegőt szeded
a lábadba görcs ragadt
s jaj de fáj a derekad
kóvályogsz a konyhába
vérnyomásod százhatvan
a gyógyszerét elejted
s fekszel vissza
hanyatt-homlok
azon nyomba
mert húz az ágy
s mikor újra felkelsz
már  a fejed is fáj
van még egy saridon talán
s az életed is megy tovább
bár nehézkesen döcögve
de este mindig könnyebben
csak jaj azok a reggelek

de mindegy is
hogy milyenek
csak legyenek

úgyhogy stop
állj

nem is jajgatok
már