a Kamrában most voltam életemben először, Gdanskban viszont már voltam 55 éve!(egyetemistaként az egyetemi énekkarral, turnén)
váratlanul kaptam színházjegyet, s olyan rég voltam színházban Budapesten, hogy egyből örömmel el is fogadtam e (nézői beugrást ...
arra emlékeztem, hogy egyszer a Szintézis Szabadegyetem Reáltanoda utcai helyszínéről rohanva a Ferenciek terén át, láttam kiírva KAMRA, most ez az akkori villanás kapóra jött, így is elég zűrösen jutottam a Ferenciek tere 4 alá, ahol egy beugróban , s pincehelyiségben a kis színház... u.i. szombati hét vége lévén metró nem járt, a pótlója pedig épp a Ferenciek terén nem is áll meg, igy a buszról leszállva a nyugatitól taxival robogtunk, de a taxis se tudott pont ott megállni, ahol optimális lett volna. (lehetett volna busszal az Astóriáig és onnan elsétálni egy megállót, de mikor kérdeztem a buszvezetőt hány perc az, végigmért, s csak annyit mondott lesújtóan, hát magácskának van az 10 perc is. (lekéstem volna!- Pesten még gyorsabban jár az én időm)
naszóval a robogó taxiról leszálltam, megkerestem visszafelé a zebrát, ahogy a taxis irányított, megtaláltam a színházat, a szűk lépcsősort, s lent az odút a színészek társulati képével:
ruhatárakkal, és amikor be akartam menni a színházterembe, két fiatal cerberuslány utam állta... eleve 7 perccel 3 után kezdenek,,, a színháztermet meg berendezik, hiszen a kis nézőtér játéktér is egyben mint kiderült
s fel is hívták figyelmünket, hogy mellénk a középső sávba nehogy tegyünk le valamit, mert ott fognak rohangálni a színészek, csak azt nem értettem miért ül a szélén egy fehér inges, hózentrógeres drapp nadrágos valaki rendithetetlenül az útban (hát kiderült ő az egyik főszereplő, a narrátor, és a dob..ebben a Bádodgdob c. roppant érdekes előadásban, amit Günter Grass irt eredetileg (regénybe)
sejthetően sok önéletrajzi vonatkozással, hiszen a főhős egy idős vele (a fiú majd férfi aki 3 éves korában elhatározza hogy nem akar felnőni. és úgy is lesz...) és a helyszín is az író szülővárosa,
ami Danzig ill Gdansk ahol különböző nemzetiségek élnek egymás ellett egymással keveredve, így vagy úgy (v. ö. in between?)a fő idő a második világháború, Hitler ideje, de ez az időszámítás is elég képlékeny, hiszen többször is a színpad két felén Hitler és Beethoven képei néznek egymással farkaszemet...
nincs feloldás, sorra halnak meg a fiú hozzátartozói, anyja, apái (sose dől el ki volt az igazi...a német vagy a lengyel)
és születik egy új gyerek is, annak se tudni ki az apja...
az utolsó mondatnál szinte el akartam aludni (ez lehet, hogy engem minősít)...de még időben felébredtem, a lealvó villanyokra, a sötétségben még visszhangzottak a fejemben az utolsó szavak:
"..mint egy óramutató, ami újra és újra ugyanazokra a számokra lép"
de aztán kiderült, önkényesen is lett vége, a darabnak a regénybeli 3. helyett
az előadás viszont igazán remek volt, igazi, bravúros színészi alakításokkal (többszörös szerepekben ), és remek rendezéssel...
nehezen mozdultam kifelé
a színészek nem győzhették kivárni, hogy eltűnjünk már?
az egyetlen büféhez a narrátorunk aki a dob ill a felnőtt Oscar szerepét is játszotta(még színpadi-nézői ruhájában, a fehér ingben és a drapp hózentrógeres nadrágban , alteregójával illetve fiatal változatával aki a fehér inget és drapp rövid nadrágját már lecserélte valami lezser hacukára(láttunk mi bent meztelenül is a színpadon)....kértek valamit enni vagy innivalót..
egy néni bottal és kísérőjével odament hozzájuk gratulálni, s mondani, hogy minden előadásukat megnézi
annyira örült és jószívvel fogadta az idősebb színész a kedves szavakat, hogy én is megkíséreltem egy gratulációfélét ezen felbuzdulva, s hozzátettem én ugyan most voltam itt először, de ezután jönni fogok!
és így is gondoltam, s gondolom most is.
úgy legyen.
Gdanskba viszont nem fogok már menni.... (Danzigba még úgyse)
na és az ábrázolt időszakba (30-as, 40-es évek...végképp nem...NEMÍ! (végül is a bádogdobnak is ez volt a mondandója)..vagy tényleg mindig körbejár az a fránya mutató, mindig ugyanazokra a számokra?!....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése