2016. szeptember 30., péntek
gaudeamus
gaudeamus...
sokkal több fiú
emlékszik rám
mint akikre én
persze az is lehet
hogy ők meg
rám nem-
akikre én
de miket is
hordok itt
össze
holmi fiúkról
mind öregember lehet
vagy porladoznak
sirjuk s emlékünk alatt
ezért is örülök
minden találkozásnak
ha egy öregember
a multra emlékezve
megörül nekem
akkor is ha
nem tudom
ki is az
post iucundam iuventutem
post molestam senectutem
de ha jobban rájuk figyelek
a szemük fénylő ragyogása
a fehérré fakult haj alatt
mégis csak rávilágít
az elfeledett múltra
az örök jelenben
s azt üzeni élünk
hát akkor örüljünk
amíg csak lehet
szept 30
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Lehet, nem vigasznak szántad, de nekem az: az örök jelenben minden régi pillanatunk benne vibrál.
VálaszTörlésde folyton vigasztalom magamat/magunkat :) és végül is nem is szorulunk rá, ilyenkor rájövök. (a te kommentjeidet is olvasva) Azt hiszem mi nagyon gazdagok vagyunk - élménygazdagok. :) Az életünk kimerithetetlen és táguló még retrospektiven is:)
VálaszTörlésPontosan ezt érzem én is. Hiába, hogy a vége felé járunk mindketten, bármelyik koromat veszem elő, úgy élem, mintha most lenne. Talán aggkori elhülyülés, vagy adottság, vagy a létezésünk tágul a világegyetemmel együtt? :)))
Törlés