hátul vittem a lányom
bölcsibe, oviba,
tán még a suliba is
míg kicsi volt
kapaszkodott belém
két kézzel erősen
és csak egyszer esett le
az ovi előtti döccenőnél
de nem lett semmi baj
szerencsére
csak én szomorodtam el
ő vigasztalt úgy
hogy elénekeltette
társaival a dalt
engem körbefogva
„koszorú, koszorú
mért vagy olyan szomorú”
s hogy miért vagyok
most is az
ki tudja
most hogy a csomagtartó
a biciklimen
üres
már régen
s lányom is anya
s viszi fiát
az oviba
a nagy városban
aztán
dolgozni rohan
buszon, héven, villamoson
mint én is valaha
a biciklimen
amit most is tekerek
de már nyugdíjasként
az üres csomagtartóval
mögöttem
mégis nehezen
s úgy érzem
terhet cipelek
csak már nem a
csomagtartóban
hanem idebe'
jaj le ne essenek
nem is tudom
honnan
nem is tudom
hova ne
és miért egyre nehezebb
a szívem
Jól megírtad, miért nehéz az üres csomagtartó. (A párnát őrzöm belőle, de minek.)
VálaszTörlésnekem a párna már nincs meg, olyan kettőbe csukható volt, és kis masnival összeköthető, mint egy táska...de ha belegondolok - a csomagtartó és a bicikli se ugyanaz, legfeljebb ugyanolyan (camping)... (folyton ellopkodták u.i.)de sokszor eszembe jut biciklizés közben, amikor Timi ott ült hátul (egyáltalán nem volt nehéz, a vele teli csomagtartó - most nehezebb, üresen...)de te érted/értesz... látom--- mint mindig:)
Törléslehet, hogy nem tartozik szorosan ide, de épp most olvastam ezt az anekdotát (és hiszek a véetlenekben, illetve a szinkronicizmusban). úgy hogy ideirom - ha másért nem, csak úgy, mert teszik: "Hat éves koromban nagypapával sétáltam a Bem rakparton.Szembejött velünk egy sötét ruhás férfi. Megszorította nagypapa kezét és megérintette a vállát.
VálaszTörlés"Csak a hiány állandó az életben – mondta szomorkásan és továbbment."
"Ő volt Weisz rabbi. Láthatod, mindent tud, azért ő a rabbi."
Igen, ez pontosan ide tartozik...
Törlés