Este felé ücsörgök az emlékjel előtti padon
Hirtelen egy középkorú pár kerül közvetlen elém, Végigvágtatnak fagyit nyalva az emlékjel szélén, a férfi leül a szomszédos padra, a nő meg felvesz egy követ, jól megtapogatja, nézegeti, majd kicseréli egy másikra...s elindul vele. Csakhogy én, balga, ösztönösen rászólok: Ne vigye el...!
Na, amit erre kaptam a fejemre! (Hogy nem akarta elvinni, csak megvizsgálta...A férje durván nekem esik, és ultima rátióként azt kérdezgeti, hogy mi küözöm hozzá?!
SOK! - válaszolom, nyomatékkal, de nem fogom neki részletezbni
Nagyon is sok..az emlékjelhez...
A kövekhez is, amik az emlékezés kövei, és ha minden járókelő elvinne belőle egy darabot, elfogyna...
(De mit nekik Hekuba? fogalmuk sincs, semmiről...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése