napjaim: felsebzetten

2023. augusztus 12., szombat

felsebzetten

felsebzett a lelkem

valami bántja marja

valami felszakadt rajta

valami jóvátehetetlen

nem tudom, csak érzem

folyik a vérem

.....

s ma ezt látom G-nél:

s SZabó T Annánál tovább...ma...:

„Mint fűszál széle, papír éle:

alattomosan ejt sebet

ez a csupa-él Mindenféle:

alig vérzik; lassan heged.”

Petri György Seb című versét rengeteget idézem magamban, egyrészt a konkrét sebeknél, minden papír-sebnél eszembe jut, másrészt a lelki szúrásoknál – de olyankor inkább az alábbi, Minduntalan (nahát, majdnem azt írtam, Mindenféle) című Nemes Nagy verset szoktam idézni magamnak, épp a közöny ellen. Érdekes, hogy Garaczi László oldalán láttam meg ma reggel a kéziratot (puha, sebmentes papírra írta Petri, ha jól látom), épp azután, hogy Lackfi Jánosnál láttam, hogy a maga váratlanul felcsapó, semmiségek miatt is kirobbanó indulatairól beszél. A két vers önmagában is remek, de még remekebb, ha hozzátesszük olvasáskor a magunk tapasztalatait és sebződéseit. Vigasztaló a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a zúzódásainkkal. (Na, még NNÁ előtt négy sor Kosztoányi erről a közösségről, a Számadásból, milyen érdekes ez a „tompa hit” szókapcsolat, tiszta önellentmondás : „csak rád tekint fásulva, tompa hittel,/ rokon közönnyel s néha kezet ád, / de ha ezekkel a testvéreiddel/ élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.”)

Hozzá kellett kommentelnem:

Lelkes rajongó

Gonda Julia

milyen különös és furcsa egybeesés, hogy tegnap reggel erre a szóra ébredtem: FELSEBZETT (s ezt irtam rá: "felsebzett a lelkem