es(e)tem

 hát eléggé szédültem az étteremben , kértem egy pohár vizet bevettem a szédülés ellen most kiváltott gyógyszert

és evés köben ülve elaludtam

(utólag jöttem rá, elolvasva a gyszertájékoztatót, hogy ez a szédülés ellen kapható - nem szokásos, mert az hiánycikk, - gyógyszerem álmosit, sőt nem csak álmosit, hanem kölcsönhatásba lépve más gyógyszereimmel meg bajaimmal főleg erősiti azokat...) Szóvaé szó szerint elaludtam. az asztalnál ülve,  kávét kértem gyorsan,(a pincérnő élesebb kést is hozott  , azt hitte nem birom elvágni a csirkemellet, de ugyebár nem az volt a baj,-  alva, nem tudtam enni....) de később se, a kévé után, igy aztán kivételesen becsomagolták a kajám

a fizetéskor mondta a pincér, vigaszul hgy alva biztos nem szédültem MEG nehogy felszálljak a biciklire-

de mégis felszálltam

sajnos a kosaramba az ebédet raktam , a ridikült meg a kormányra, hosszú szárába beleakadr a lábam, egyből levágódtam oldalra, szerencsére a füves földre zuhanva,egy darabig még fekve is maradtam, aztán feltápászkodtam félig ülve, jött épp egy kerékpáros fiatalember a kocsiuton, rám nézett egyenesen, félig nyitott szájjal, mit tán inkább mosolyra huzott, reméltem hogy bekanyarodik az  uton, de nem, ment tovább, mint ki jól végezte  azaz éppenhogy nem, dolgát . Biztos azt hitte,  rászeg vagyok)? Node akkor is illett volna segitenie, nem?

felálltam, az étel persze fejjel kiborulva, a járdára, a ridikulöm lerepült , a biciklire meg nem lehetett visszaszálni, mivel az elakadástól leesett a lánc...

hát igy jártam azaz estem

még szerencse, hogy megint nem tört el semmim....