a 15. Páger-dij

igen, tizenötödszörre adja át a város a kuratórium által választott színésznek a város szülöttéről , Páger Antalról, elnevezett díját...azt a bizonyos pecsétgyűrűt...

és én -eddig mindegyiken ott voltam,,,

úgyhogy én is jubilálok...mint makói, mint néző...

node mit érne az egész színészet... nézők nélkül?

a mostani kitüntetett is hangsúlyozza , hogy mennyire fontos ez a megszólitás-megszólitottság, egyfajta személyesség, közvetlenség a közönséggel

ő Csuja Imre, én kevésbé ismertem eddig... de mások biztos jobban, óriási , hosszú taps köszöntötte, és  igazán meggyőzően vallott mesterségéről-hivatásáról. pl olyanokat , hogy nem is annyira beleélni kell a szerepbe, hanem azzá lenni, ami a szerep,illetve magából kibányászni...hogy sose hazudik színészként se. Hogy  mennyire örült annak , amikor valaki azt mondta neki egy előadás után, hogy "én nem is tudtam, hogy maga színész".... És az is tetszett, amikor elmesélte egy bakiját, hogy színpadon a saját lánya nevét mondta a szereplőé helyett, mert akkoriban érettségizett épp a lánya, és folyton a fejében járt... hogy 50 éve, a nagyanyja volt tulajdonképpen az első szinészmesterségre tanítója, anélkül hogy tudtak volna róla, mikor versekre tanította, és mondta, hogy a lényeg, hogy pontnál, vesszőnél mindig álljon meg. Ott vannak a gondolatok... teszi most hozzá. S hogy gyomlálás közben jöttek a legjobb gondolatai,mert ott nincs görcsölés.Meg  hogy empatikusnak kell lenni. Az a színészet lényege. Nomeg az emberszeretet! ... Amúgy le is süt róla. 

(Sajnos a filmet, amit az átadó ünnepség után levetitettek (Portugál) nem bírtam végignézni, hamar otthagytam (utánam más is,) de abban nem az  ő játéka volt a hibás...)

----