2015. november 1., vasárnap

Eichmann, Hanna Arendt és... én

EICHMANN, HANNA ARENDT ÉS ÉN
Úgy tologatom ennek a posztnak a megirását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósitását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...
nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi, Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai hireket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészetek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még hiradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a háritó, nyegle válaszaival...
mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósitást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy szinésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)
- de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is... Felkavar... És megijeszt.
Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A. támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, mondván, hogy parancsra teljesitettek - E is csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalansága következménye lett Eichmann óriási bűne is.
És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz a - valószinű, hogy jószándékú (de kellően és következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szituációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...
nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)
én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :
mit tudok, az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,
s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahhonan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (A Sorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer és tud nézni!
"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."



2 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek veled. Kertész is beszélt erről (egy párizsi könyvszalonon hallgattam vele egy hosszú interjút).
    Amikor az Eichmann-per dokumentumfilmjét megnéztem, pont ezen döbbentem meg: a "kötelességét" akkurátus lelkiismeretességgel végző banális szürke hivatalnokon.

    VálaszTörlés