Ha nem vett volna erőt ma rajtam a lustaság (hú. Micsoda oximoron ez! Vagy csak leplezése annak, hogy nem merem bevallani gyengeségem), akkor most Szegeden lennék – azaz már haza felé talán. Ugyanis napok óta tervezem, hogy a három napos Bódy-Jeles konferenciából ezt az igen érdekesnek mutatkozó mai délutánt „kitüntetem” szerény jelenlétemmel. Fél háromtól a Reökben Metanoia lomtár kiállítás: Pero(vics) anyaga, Jeles nyitása. Szerepel annak a legutóbbi előadásnak
olyan is a kelléke, amiben lányom is közreműködött. Eszter könyvének felolvasásával. Ő jelen is van az egész programon. Tudósítani is fog a Literába róla – majd (ott) elolvasom... A Grand Cafe- beli beszélgetés is nagyon izgalmasnak ígérkezett. „Az anyag legmélyebb, legtitokzatosabb tulajdonságairól” Baron György Jelessel. Majd Jeles ősbemutatónak titulált film: Következik a következetlenség, aminek nyomát is hiába kerestem a neten, mert végül is ettől tettem függővé még délelőtt, hogy menjek-ne menjek, mikor már kezdett erőt venni rajtam a lustaság és ürügyre várt a győzelméhez. Végül is a szemerkélni kezdő eső döntött véglegesen... ami egyre jobban belelendült , és nem akart elállni. Közben lányom mobilhívásából megtudtam, hogy a film Jeles másodéves főiskolai filmje volt Latinovits-csal, Kozákkal a főszerepben. De ne bánjam!... Mi- cso-da?! Jól hallok? A kultúrám gyökerei... csapott (újra) képzavarba bosszúságom és pátoszom egyszerre. De akkor se bánjam – mondja, mert alig lehetett látni, mert a kopia elsárgult, kifakult, megkopott... Hát igen. Kikopunk. A filmek is, mi is.. potenciális nézők... Hol az az idő, amikor anyámmal minden filmet megnéztünk. (Én egy ideig csak a 18 éven aluliakat, de a többiről hallottam beszámolóit.) Aztán, mikor vizsgaidőszakban, Szegeden, minden egyetemi vizsga után egy mozi volt az ajándék, a jutalom s egyben kikapcsolódás másnapig. Aztán kezdő tanárként „mozifelelős”-ség, de magánszorgalomból is az a sok-sok film, kapu a nagyvilágra az egyre üresedő kisvárosi „filmszinházban”... aztán kislányommal , óvodás korától a gyerekfilmek... de már nem is tudom, mikor voltam utoljára igazi moziban, miután bezárták Makón az utolsó mozit is...
Délután elaludtam a számítógép előtt a kabbalaelőadás sorozat soros előadásának hallgatása közben. Igy csak részletekben tudtam meg, hogy „hogyan kell szeretni Istent?”, de úgy tűnik, ezt előadás nélkül is tudhatom, mert függelékként hangzott el szinte a végén, hogy van egy természetes módja is a tudatos, megtanulhatón kívül az istenszeretetnek, mert hogy a bennünk lévő lélek, az isteni szikra, ezért természetes módon is vonzódunk Istenhez, bár ez nem tudatosul mindig, de néha előbukkan, és akkor lehet rá építeni. Hát nálam szerencsére „előbukkant”, s vigyázok is rá. (Ja, két perccel 4 előtt gyertyát is gyújtottam.)
Ülve (függőlegesen) aludtam el a számítógép előtt, de ugyanúgy fejfájással ébredtem, mint mikor reggelente a vízszintes fekhelyemen. Akkor viszont lehet, hogy nem is a vizszintes helyzet hozza elő a fej (homlok) fájásom, hanem maga az alvás? Dehát arról csak nem lehet lemondani, ha nappal mégse kéne...Dehát mondom, ma a lustaság „vett rajtam erőt”... vagy győzött le... mindegy már...
És még mindig esik..
(2007. november 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése