múzeumok éjszakájára érek fel Pestre,nincs is programfüzetem, biztos ami biztos alapon választom a Mai Manót.... mert az jó ismerős, (családi legendáriumból is, a fotókat is kedvelem,,,a helyet is .... program elejére nem tudnék azért, sehova se odaérni----
itt is már zúdul ki a nép a diszes kapun, ahogy közeledek a Nagymező utvcán, attól tartok valami épp most ért véget, de nem..."idegenvezető" kint magyaráz nekik,,,(azaz már nekem is) az épület történetéről, s közben vetitenek a házfalra... Rengetegen vagyunk!
lépcsőkön le s föl, termeken ki és be, tömegesen, valaki el is ájul
én az előadás után visszamegyek a napfényműterembe, ahova, most tudtam meg, sose sütött be a nap, ezért mindig szórt fény volt (az a jó), leülök az ablak elé, szembe a bejárattal. Most tudatosul igazán bennem, hogy apámat kisfiúkorában idehozták, ezen az ajtón léphetett be, több mint 100 éve, amikor lefotózta Mai Manó, matrózruhájában, azzal a karikával , ami az elhangzott előadás szerint állandó kellék lehetett itt. (Manó szeretett gyerekfotókat késziteni)
Lefotózom az ablakból a kilátást, a szemközti operettszinházat, és az ablaküvegben, mellette türöződik az a bizonyos diszes ajtó is, amin beléphetett kisfiúapám több mint száz éve már,,,
meg próbálkozom önkioldóval, hogy én is benne legyek a jelenemmel az emlékidézésben....kései utód...de nem megy jól...
viszont felkeltem érdeklődését egy fotós fiatalembernek, aki érdeklődik, s én vissza kifaggatom, manapság milyn fgépet is érdemes venni, mert hogy ami a kezemben van, kezdi jócskán felmondani a szolgálatot...
attól függ mire kell, mondja, (hát bizony unokám fotózása a legfőbb számomra), figyeljek az objektiv zoom nagyságára, a pixelre, meg a rekeszre, márka nem számit- de hogy mennyivel tartósabbak és nem csak patinásabbak a régi fotók, azon elgondolkodunk...
és meg is nézem többszörösen is, nagy élvezettel az Andre Kertesz kiállitást, a spontaneitása mellett a maradandóságát...és most plusz örömként a róla készült fotókat ...a szemét, amivel olyan jó képeket csinált, mert hogy azt hiszem ott dől el fotó sorsa... nem is a gép objetivén, hanem a fényképész szubjektiv szemén...mit is vesz észre! (akár nagyvárosi erkélyről, akár régi faluja utjain.... (azt mondja egyébként, hogy ez utóbbi maradt a meghatározó....!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése