életében (most, 65 évesen, lezárult életében) egyetlen egyszer láttam "élőben", tavaly, a könyvhéten, talán előbb ütötte meg a fülem az a mondat, mint mielőtt ránéztem volna, beazonositva, ki is mondta: egy másik nővel haladtak el mellettem, a könyvesbódék közt,a kezében könyvek voltak, és azt mondta a társnőjének, hogymeg kell irnia a családregényét, és az még legalább 6 év....
A halálhire olvastán, egyből ez a futó jelenet jutott eszembe, és azóta se tudok szabadulni tőle, belém csimpaszkodott... szorít, nem enged....
Azóta csak egy év telt el.,igy hiányzik a 6-ból 5 , ami nem adatott meg neki, így valószonűleg nem irhatta meg a családregényét,. sajnos
Viszont, ahogy most olvasom a nekrológokban is, 15 évet adott az életéből másra. A miniszterelnök és környezete vagyongyarapodásának kutatására...(ebből lett két könyve is) Évtizedekkel ezelőtt láttam a tévében Karinthy egyfelvonásosában: A gellérthegyi álmokban. Törékeny, tiszta jelenségként. Aztán, évtizedekkel később párszor, a tévé politikai hirműsoraiban, mint legvakmerőbb, legelszántabb, mellébeszélést el nem tűrő kérdésfeltevőt...
Szinésznő volt, (oknyomozó) újságiró lett. (szerepet cserélt?) Nem tudom, és nem is szabadna ezt firtatnom, jó cserét csinált-e... Maga is nem olyan rég (már?)azt nyilatkozta , - olvasom, most - ,hogy ő tulajdonképpen lírai alkat... versekhez akar visszatérni , a gyerekei sorsa egyengetésére, nomeg a családregényére... mert elfogy az élet
Hát el is fogyott. Idő előtt....
Nagyon sajnálom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése