hm... ugyanazt a csorba levesestányért hozták elém, mint tegnap
(szerintem az étterem egyetlen csorba tányérját ezek szerint mindig én kapom)
utána is szóltam a pincérnőnek...
tegnap az átlátszó húslevessel könnyebb dolgom volt, mert át tudtam látni a helyzetet, van.e a levesemben befelé esett porcellánszillánk (nem a levegőbe beszélek, egyszer már egy másik étteremben volt, méghozzá rizs közé keveredve láthatatlanul)
mikor aztán észrevettem a tányér másik oldalán egy tegnap még nem látott csorbaságot .abba is hagytam a frankfurti sűrű levesemet... majdnem érintetlenül, pedig de finom volt
visszavitték, dobják ki a tányért - tanácsoltam
de azt hiszem holnap nem ide megyek levest lefetyelni
enni...
(a zöldborsófőzelék elég jó volt,a rántott csirkecomb filézve, kissé vastag, felét otthagytam)
folyadékkal nem is kisérleteztem már
átmentem a szomszédos étterembe , ahol kávézni szoktam
ott nyugalom van, amit az előző helyről mondani éppen nem lehet
törzsvendégei (önkormányzaton dolgozó nagyurak, olyan harsányak , ordenárék, néha trágárok is, akkorákat hahotáznak, hogy túlhallású fülem megrémül tőlük)
a szomszédban kapom a dupla szódám a kávéhoz, és kérni se kell, semmit, már hozzák a komplett kávém...
itt megnyugszom mindig...
na és itt a legjobb a kávé
de most az ebéddel is jobban jártam volna (csirke gyros)
máskor nem bonyolitom a helyszineket..
itt még sose volt csorba a tányér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése