ülök a teraszon,valaki megfogja a vállam..
régi tanitvány, ritkán látom, bár nem is olyan rég (vidékről) a szomszédságomba költöztek...
megörülünk egymásnak
gyorsan váltunk pár szót (valami térd kezelésre igyekezhet a fürdőbe)
kérdem találkozunk majd...?
igen, jövőre lesz az 50.
már?!
mondja is, iskola, gürcölés a munkában, aztán esetleg egy-két év nyugdij maradhat?
ennyi az élet?!
egy osztálytárs, nagyreményű szivsebész évekkel azelőtt egy értelmetlen balestben halt meg....emlitjük fel szomorúan
és nem is tudja biztosan , most is egyikük...meghalt talán..?
(ismerősöm volt a fb-pn, de egy virus miatt ideiglenesen ki akartam törölni, s úgy maradt, az előbb lázasan megnéztem, van-e aktualis bejegyzés, szerencsére 2 hete névnapi köszöntést megköszönt, remélem azóta se történt baj , gyorsan visszajelöltem - bárcsak igy lehetne az életbe is visszahozni embereket...)
Abban maradunk, hogy nem panaszkodunk
örülünk annak, ami maradt...
(remélem, megérem az gyémántdiplomám szeptemberben)
meg az ő 50. találkozójukat is jövőre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése