még csak fél 7 fél óra a koncertig , és tömegek zúdulnak a múzeum udvarára, s ott is már szinte teltház azaz udvar a kibővitett széksorokkal...
igazán hangulatosak felemelőek ezek a lampionos zenés esték! csupa kis és nagy vonóssal, az ország sőt a világ minden pontjáról , akik egykor itt kezdték... (pár fúvóssal, zongoristával kiegészítve)
szembejön velem mosolyogva valaki, hú vajon ki, Lilla vagyok mondja mosolyogva, könnyitve rajtam, ó, lányom régesrégi barátnője, Marika néni hegedtanárját köszönteni jött főleg (aki lányomnak is kedves kamaratanára volt) de tán hegedül is A tanárnő is már elkrrült lánya után Győrbe, de szerencsére gyakran látom itt is... Lilla is szegedi lett...s immár kismama,,,ő is , láthatóan boldog is...kérdi , Timi fia hány éves már, 13 és fél, mondom, sajnálom, utólag, hogy nem mutatom meg képét (épp friss van a mobilomban egyik barátjával a mezőn) , de siet,,,lázban...eligazítom a múzeum épülete felé, mert nem járatos itt, én meg keresek egy oldalsó szélső széket, ahova még idesüt a nap, de nem baj
jó igy tömegben lenni hogy van levegőm is
tele gyerekekkel, akik még nem tudnak viselkedni, egy vakvezető kutya is az útban szúnyokál, a videosok meg összevissza ugrálnak előttem,..nem számit... én is fotózok, Lillát is, a hosszú sorban ahol profi és amatör zenészek állnak a köszöntés előtt... L mintha a szemét is törölgetné, de a szája fülig ér...
ez egy tömegünnepély (fellépőkben és közönségben is ez tán össze is függ)
a vonósok se játszanak mindig kristálytisztán s túl szép hangzással de oda se neki, mégis csak a ,3. brandenburgit hallom, no és két erre az alkalomra irt igazén megszólitón szép zeneszámot is... saját zeneszerzőikkel
G Nikolett meg most Tóth Árpád esti sugárkoszorúját mondja zenei aláfestéssel, én meg előre magamban . Nem estek még ki fejemből a memoriterek, egy egyetemi szavalóversenyen lettem vele még elsőben 2. (meg a kötelező Berzsenyi Levéltöredék barátnémhoz-zal) ) aztán fel is hagytam a nyilvános szavalással, kivéve a tanári katedrát) (bár onnan folyton tévés szavalóversenyekre akartak noszogatni elfogult tanitványaim) Mondom is később Nikolettnek , hogy Tóth Árpád szép szövegét biztos jobb volt mondania mint az enyémet, de azt mondja azt is szerette )és készülnek is valami meglepire..a verseimmel.jövő tanévben... )vigyázzak az egészségemre) - hát arra bizony nem árt, de ennyire látszik, hogy ha hadilábon állok vele?! pedig a szept 26-i vasdiploma osztást is evidenciában tartom miatta!)
(egyébként azért mentem vissza a koncert után, mert elhagytam a ruhám kis övét, de minek is ekkora derékra öv?!(mint hosszú szakállasnak nyakkendő)
A rózsaszin horgolt kendőbe meg belement a moj (jó hogy a fehér Pesten maradt, vissza is szolgáltatom lányomnak)
azt mondja a szomszédaszszony hogy használjak szegfszzeget ellenük, a levenduláim semmit se érnek!
(de most az almalé is megtette? amibe, a poharam alján, belefulladt egy...)
úgy látszik igy tudom csökkenteni ruhatáram egyelőre...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése