tudom, ismerem a blogját

 megyek le - kissé késve, fotózás miatt - a Makói születésnapi, kitüntetéses ünnepségről (egyik volt tanitványom a konferansz, másik emlékplakettet kapott, és a Kedves Rácz Erzsike ny doktornő is, aki kb velem egy időben kezdte pályáját...)

szóval megyek le a lépcsőn, jön szembe velem egy srác, pezsgővel a kezében, kérdem, hány éves vagy, 17, mondja, na és a pezsgő?

alkoholmentes...

megnyugszom, bocsánatot kérek..

később is látom már lent, eszembe jut, hogy megkérdem , mit játszottak elsőre a zenekarban (nagyon szép, különleges szám volt)

de tiltakozik, ő nem játszott

pedig mintha láttam volna a színpadon--

csak berendező volt,  segitő

hogyhogy? 

itt dolgozik

? önkéntesként,,

de miért nem jár iskolába (annyira intelligens kinézete van, sajnálnám)

hát járok - mondja

melyikbe? - faggatom tovább

a jag-ba

megnyugszom és elmosolyodom: ott tanitottam...

tudom - mondja - ismerem a blogját...

megsemmisülve eloldalgok :)

---

hiába, már a hagymaház előtt odajön hozzám a kedve ismerősöm, s mondja, hogy mindig elolvassa  a blogomat...olyan jó,átmossa, és átveszi az érzéseim,

az nem jó - rémülök meg, mert nekem sokszor rossz érzéseim vannak, én kiirom magamból, eltávolitva, elhagyom....

***

a napokban is találkoztam régi ismerőssel - lányomnak kortársa a lánya, róla kezdtünk beszélni, de aztán mondta, hogy olvassa a blogomat, és olyan jó...

hát most mit mondjak

jobban vigyázni kéne, mit írok, és hogy

mert úgy látszik, nem csak magamnak...