első napokban sétáltunk lányommal - még eufóriában - fagyoskodós hatalmas polgári házunkat felhagyva, távhűtött újdonsült lakótelepi lakásunk felé, csupa egyforma házzal körbevéve, mikor hirtelen elénk ugrott egy kiskutya (akiktől én fóbiásan félek, mióta megharapott lányom védőnőjéé)
persze a gazdája egyből ránkförmedt....(ó ezek az elfogult kutyatatulajok)
valami olyasmit is mondott, hogy minek jöttünk ide, nem illünk ide, nem vagyunk "idevalók"...
azóta eltelt évek alatt rájöttem, hogy bizony nem....
(de a kutyákkal már kezdek megbarátkozni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése