2017. december 25., hétfő

rút kiskacsák

Kertész Imre feljegyzéseit  olvasva többször is támadt olyan érzésem, hogy igen ezt én is pont így érzem, éreztem, gondoltam...mint ő (bár neki nyilván erről fogalma se lehet, sőt olyan érzéssel élt, irt itt, a magyar anyanyelvén, hogy azt hiszi , itt senki nem érti meg...(pedig rajtam kívül biztos jópáran igen)

nagyon élveztem az irását, de egy idő után szinte kezdtem várni hogy a végére érjek, fárasztó volt , néhol idegesítő (most nem részletezem miért...)

míg aztán egy érdekes helyhez (újabb egyezéshez, (aha élményhez értem, már a 287.oldalon: 

"Soha még a rút kiskacsa története nem volt olyan jellemző (pregnáns), mint az én esetemben. Soká tartott míg hattyúként elszállok innen, 70 évig. Másnak születtem,  s ezt soká nem tudtam, mert hosszú, hosszú éveken keresztül mindig csak bűntudatként, a gyakorlatban pedig ügyefogyottságként jelentkezett; nem  ismertem ki magam Kacsaországban, a kacsatörvények közt."

hát persze - mint sok helyütt, csak a kiindulópont egyezik itt is, a rokonságban, a rút kiskacsaság...nálam a hattyúként elszállás viszont elmaradt ...Hiába múltam el már én is 70 jócskán...csakhogy az én 70em (remek)művek és elismerések híján...persze)

de mindig is kedvenc kivételesen közeli mesémként tartottam  számon  A rút kiskacsát, mint egy titkos metaforát,

és írtam  is róla, még 1975-ben  (tehát évtizedekkel korábban)...s  még viszonylag fiatalon (majdnem 32évesen) :

most előszedtem a régi géppel irt verseim közt,  nehezen találtam meg , mert nem is rút kis kacsa a címe... hanem jellemzően ez a bizonytalan helyzetben:

                                                                  SE ITT _ SE OTT

(bonyolultabb hát az én képletem csak a kiindulópontban van közös .... - mint sok egyéb hasonló esetben - hát, se kacsa, se hattyú...de tetszik a végkifejlet  vágy"megoldása":


Rút kiskacsa voltál 
kitaszított idegen
hattyútársaidtól messze

Aztán közibük vetődtél
s ők se fogadtak be
megérezték a kacsaszagot

Most itt gubbasztasz egymagad
kacsának se hattyúnak se jó

Ember szeretnél lenni

Se szép se rút

Csak
Ember

....talán, remélem, ez utóbbi sikerül(t)...



1 megjegyzés:

  1. itt is megemlitem:

    nem mese...

    nem is tudom

    meséltek-e nekem

    kisgyerekként

    azt tudom

    hogy én a lányomnak

    minden áldott nap

    nem múlt el este

    nélküle

    sokszor magam

    előbb altattam el vele

    de kiskoromban

    nekem biztos nem

    mesélhettek

    mégsem

    anyám éjjel

    nem is aludt

    gyárban dolgozott

    hogy életünket mentse

    a lágerben

    a halál torkából

    ez volt az én

    élet/halálmesém

    a javából

    és ezután

    boldogan

    élhettem volna

    míg meg nem

    halok

    ha…



    mikor már

    olvasni tudtam

    meséltem

    magamnak

    egy kedvencem

    Andersen

    rút kiskacsája volt

    kit csúfoltak a többiek

    holott gyönyörű

    hattyúnak született

    bár erről ő maga

    sem tudott

    s a kacsák sem



    és volt egy mese

    ugyanabban a könyvben

    egy anyáról is

    ki feláldozta magát

    vagy csak szemevilágát

    a gyerekéért

    az illusztrációja

    külön oldalon

    a halál angyalával

    iszonytató volt

    mindig átlapoztam

    oda se nézve

    félelmemben



    de az életemben

    nem sikerült

    az átlapozás

    apám hiánya mögött

    mindig ott állt

    a halál angyala

    az ágyamnál



    nem mese ez



    valóság


    VálaszTörlés