ma kétszer is...

ma kétszer is

mamajára gondoltam

(pedig már 55 éve nincs

és 70 éve nem láttam)

túl erősre sikerült a feketém

s mikor Mendelsohnt hallgattam

szerette a feketét

(néha csak teaként)

és a zenét

(az volt a hivatása)

és élvezte az életet

már amennyire lehetett
örömével s bánatával

messze élt

de szeretett

s igazi nagymama volt

hiába távol

lélekben közel
bár vasfüggönnyel
határokkal elszakítva

egymástól

több levelet is írhattam volna

s igazán elküldhettem volna

a hegedűjátékom magnószalagon

azt annyira várta 

(bár nálunk az még ritkaság volt
de kellett volna,bármi az ára )

és megkérhettem volna

meséljen a nagyobb fiáról

a nemismert apukámról

(kinek gyerekrajzait

már elém tárta)

biztos megtette volna
(mivel kéri az unokája)

örömmel és fájdalommal

de szívvel

mint mindent

már mindegy

el nem érem

őt  sem