2016. december 14., szerda

különböző iskolák nyitott ablakai alatt...

felháborodva irta valaki a fb egyik makói kollektiv  oldalára, hogy bár még sose irt ide, de most kénytelen mert olyan eset történt vele, hogy muszáj elmondania:

" Az utcára kihallatszott az egyik iskolából: Kedves diák, ha befejezted a pattogatott kukorica evését, kijönnél felelni? "
,
nem részletezem a  hozzásólásokat.... (pedig volna mit. és nem is elemzem a jelenséget és ami mögötte van, sokrétű, de nem kellemes egyik fél számára sem))

csak érdekes ellenpéldaként elmesélem, hogy

pár perccel később a zeneiskola nyitott ablaka alatt mentem el, pontosabban odavonzott a kiszűrödő gyönyörű zene:  zongora-hegedűszó... furdalt is a kiváncsiság, bementem az épületbe, kiderült vizsga van... nem soká ki is jött egy nagyobbacska fiú, a Bartók teremből,  ő hegedült... s utána a zongoratanárnő, aki kísérte, kezében az elhangzott mű kottája : Akholaj a moll hegedűkoncertje, mint mutatta is...  (úgy látszik az á-mollok különösképp hatnak rám, én Vivalditól játszottam)..

itthon kikerestem a művet, újrahallgatni a youtubom,



itt  Isac Perlman játssza,  persze jobban  mint az, a kisnagyfiú a zeneiskolai vizsgán

de megmondom őszintén: az az utcazajba beszűrődő spontán hegedú-zongoramuzsika volt az igazi...  (mint  a mozarti kis éji-) de  nappali zene... s  nem is kicsi, nagy! ami elvarázsolt

s az, hogy lám, ilyen "párbeszéd" is lehet tanár és diák közt!






4 megjegyzés:

  1. megértelek
    nekem is van hasonló élményemlékem: egy budai iskola nyitott ablakából hangzó gyönyörű hegedűszó ültetett le egy lépcső korlátjára többedmagammal ...
    ami pedig a tanár/diák viszonyt illeti: nem akarok általánosítani, se közhelyeket puffogtatni, azt gondolom, többnyire az is olyan, mint minden kommunikáció: az üzenetváltó felek értelmi(érzelmi) színvonalától függő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, s amúgy a zene mindenkit eleve (ki)finomit :)(vagy eleve azért fogékony a zenére...)

      Törlés
  2. Van hasonló élményem nekem is, igen :) Az Allegro barbaro hangjai szűrődtek ki a Zeneiskola ablakából. Nem vizsga volt, csak gyakorlás, újra és újra. Én meg leültem egy közeli padra és csak hallgattam és hallgattam, mit sem törődve a körülöttem zajló reggeli rohanással, pedig nekem is mennem kellett volna, el ne késsek... Nagybátyám sokat játszotta, ezért is volt jó, rá emlékezni a zenével.
    (Érdekes a zene és az emlékek egymáshoz kapcsolódása is, nem? Ki, mi milyen zenéről jut eszünkbe)

    /Aliz, írtad hogy mostanában járok erre Feléd- mindig szoktam ám eddig is, évek óta, csak ritkán írok. Úgy látszik éledezik a "grafomániám" újra.:)/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen... az emlékek is benne vannak (csak azokat most nem irtam le (de pl lányom is abban a teremben zongoravizsgázott... hogy csak egyet emlitsek...)
      Örülök, hgy irsz IS! :)

      Törlés