UTAZÁS ABSZURD ELEMEKKEL 2008. nov 27

 

mielőtt útra kelek, a fővárosba, (a Szintézis Szabadegyetem labor gyakorlatait teljesítendő) szokás szerint körbejárom a lakás helyiségeit, minden potenciális veszélyforrást ellenőrizendő (radiátorokról függönyök félrehajtva, konnektorok falból kihúzva, gáztüzhely, mosogatócsap, mosdócsap elzárva, villanyok eloltva) és végül az egész lakás jól lezárva. mindent rendben kell hagyni, mielőtt elmegyünk. csak utólag és futólag jut eszembe, hogy mielőtt végképp elmegyek, vajon lesz-e alkalom és főleg idő rá; kontrollálva lezárni, rendben (el)hagyni az ... életem (mindazt amiben "laktam" születésemtől fogva.., vagy rendezetlenül, rendetlenül, lezáratlanul, félbehagyva...? (utóbbira - sajnos - nagyobb a reális esély.)

az úton, már Pest közelében, kinézve az ablakon, fehér foltok a földeken, a barázdákban, majd a magas háztetőkön is. ez hó. anélkül láthatom az idén, először, hogy megélhettem volna az első hóesés szorongásoldó, katartikus élményét. nálunk, délen, még nem esett le. (így bennem se) most látványként kapom meg a vonatablakon túlról fáradtan, használtan, másodkézből. secondhand katarzis. nem az enyém. sőt: mintha valamit ellopott volna tőlem. szomorú megfosztottságérzés.

a labor túl, túl, messze túl, a főváros szívétől, egy többemeletes kockaház alagsorában, a kapucsengőn túl is arctalan hang irányít, mint valami scifiben, kafkai vagy inkább beckettiabszurd világba - örkényesen bizarr felhangokkal.végig nem tudom sírjak vagy inkább nevessek ; kínomban persze inkább ez utóbbit teszem, többször is, hiszen a laborvezetőnek is valószínűleg ez a szándéka, egyfajta "feloldás" a kisérletek zavartalan lebonyolításához, még bókol is: jó fejnek tart (65 évem ellenére), de a végén már inkább "megfejthetetlen rejtély"-nek - de miért is kellene megfejteni, mire megfejtődnénk, máris mások vagyunk, s nem az a dolgunk , s különben is többé nem jövök ide, az már biztos- mondom búcsúzóul, bár ő azt, hogy már ezért a mondatért is megérte eljönnöm, mármint azért a mondatért, hogy nem az a dolgunk, hogy megfejtsük rejtélyeinket, eddig ő azt hitte, hogy az a dolga,... (lehet, hogy mégis csak neki van igaza? tétovázok, de csak magamban már)

mindenestre az ESP megfigyelésére, vizsgálatára, főleg előidézésre nem a legmegfelelőbb mód a laboratóriumi környezet. a telepátiás kísérletben olyan képet "látok"csukott és letakart szemű magam előtt, amit a laboráns egyáltalán nem "közvetített", viszont később, a Szépművészeti egyiptomi kiállításának obeliszkjének csúcsívén, elemeiben igen, s még később a Bálint Közösségiház falán Anne Frank egykori barátnőjével való találkozás előtt, a kiállított fotókat szemlélve, megtalálom, pont azt a képet, amit ott, a laborban láttam: házak, összeomlás után. később az "Anne Frank barátnője voltam" című, megvásárolt könyvben ugyanazt. (képaláírás: Az Euterpestraat és az Albrecht Dürerstraat sarka az 1944-es bombázás után) Nem hiszek a szememnek. Ugyanezeket a házakat láttam a laborban! még hozzá is tettem, hogy olyan németalföldiek....

Anne Frank barátnőjét furcsa látni idős hölgyként. Anne már örökké 15 éves marad. "Pedig belőle, ha megéri, nagy... író vált volna még"...

előbb el kell jönnöm, hogy az utolsó vonatot még elérjem, már a pályaudvaron derül ki, hogy a vonat a szokásosnál 10 perccel előbb fog indulni, - még jó, hogy nem késtem le -, de az már csak a vonaton, menetközben, hogy "vágánylezárások" miatt mégis több mint félórás késéssel érünk Szegedre, miután már elindult az utolsó busz is Makóra...

aliz2. :: 2008. nov. 27. 8:51 :: 13 komment :: Címkék: bosszusag, Budapest, idojaras, kiallitas, konyv, közlekedés, muzeum, utazas