2012. nov. 21.
beszélgetünk... van pár ember az életemben időnként, korszakonként, akikkel lehet, úgy igazából, és ez ajándéknak tekinthető, kölcsönösen, az egymásra odafigyelni tudás és reagálás.. a kölcsönös megértés... az már csak külön ajándék, ha és érdekes módon ilyenkor mindig kapok egy-egy lökést, indítást, inspirációt, hogy írjak már komolyabban, írjam már meg a "művem", milyen jó lenne egy kis "önreflexív próza..."...ilyenkor mindig szabadkozok, hogy nem tudok szerkeszteni, meg egyebek, de ugyanakkor érzem is, hogy ezzel tartozom önmagamnak is, el kell számolnom... itt az ideje, igazán itt... sőt, már ki is futottam belőle... vajon lesz-e időm megírni, amit mindig tologatok, elodázok, vagy -Lengyel Menyhért mondta? az ember nem halhat meg addig, míg boldog nem volt, akkor addig se, míg meg nem tette(írta?), amit kell(?) (dehát még a nagyon nagyok is azt panaszolják, gazdag, csodálatos életmű után (l. Arany Mily temérdek munka várt még!...Mily kevés, amit beválték, vagy aztán Babits: idegesen nyit száz fiókot...s mennyi munka maradt végezetlen, és ó jaj, meg kell halni, meg kell halni -még ha nem is akaródzik paplan alá, hajcsi... Mert lehet, hogy mégsem akkor hal meg az ember, amikor akar, betelvén az élettel, mint bibliai matuzsálemi kort élt ősatyáink, hanem dolgavégezetlenül... a (nagy vagy akár kis) MŰ NÉLKÜL... (?!) meddig él az ember? amíg el nem végzi amit kell? vagy dolgavégezetlenül, nem teljesítve életfeladatát.. meddig él az ember...
és akkor előbukkan ez az épp 85 éves születésnapját ünneplő Lator László versrészlete, csak úgy valahonnan, "véletlenül" mintegy válaszként:
az ember addig él amíg
magára vall nem maga ellen
az ember addig él amíg
tartaléka marad a hitre
míg fel nem éli érveit
meghajszolva és bekerítve (Lator László: Szárszó, november)
köszönöm.
Igy lett igazán teljes és hasznos a beszélgetés. Önvádaskodással semmire se megyünk... Vigyázni fogok! magamra is,... magamért is, élve, hittel. Igy "november" táján is...,Makón is... Másképp nem lehet élni. (...sőt , halni se...)
aliz2. :: 2012. nov. 21. 22:38 :: 15 komment ::
Címkék: Arany, Babits, élet, elmélkedés, halál, irás, kapcsolatok, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése