ismertem egy festőt, örökösen fákat festett... kezdem megérteni.
mi mindent el el lehet "mondani" általuk... azaz szólni se kell, elég nézni, és átélni meg fotózni is, a kép készen előttünk van, vonatablakképkeretben...
aliz2. :: 2011. nov. 23. 23:51 :: 2 komment
hanani (Válasz erre):
VálaszTörlés2011. 11. 25. 18:17
Nagyon szépek a fákról készített képeid. Egy Ahmatova-vers sorai jutnak eszembe:
Ива на небе пустом
Распластала веер сквозной.
Így kezdődik:
Память о солнце в сердце слабеет...
Az utóbbi években én is nagyon közeli kapcsolatba kerültem a fákkal. Talán még közelebbibe, mint az emberekkel, megértem az ősi animisztikus világképet, lassan én is visszatérek oda.
2. aliz2. (Válasz erre):
2011. 11. 25. 21:59
@hanani: köszönöm szépen! azaz szpasziba (sajnos nem tudok cirillre váltani:(
mindennek lelke van! valóban...
Ahmatovát ugye mindig is kedvelted?!
nekem most egy orosz dalt juttattál eszembe, de nagyon töredékesen:
ivuska zeljonaja.... (ismered?)