2021. november 23., kedd

HELYETTÜNK A FÁK 2011 NOV 23

 

ismertem egy festőt, örökösen fákat festett... kezdem megérteni.

mi mindent el el lehet "mondani" általuk... azaz szólni se kell, elég nézni, és átélni meg fotózni is, a kép készen előttünk van, vonatablakképkeretben...



 


aliz2. :: 2011. nov. 23. 23:51 :: 2 komment



1 megjegyzés:

  1. hanani (Válasz erre):
    2011. 11. 25. 18:17
    Nagyon szépek a fákról készített képeid. Egy Ahmatova-vers sorai jutnak eszembe:

    Ива на небе пустом
    Распластала веер сквозной.

    Így kezdődik:
    Память о солнце в сердце слабеет...

    Az utóbbi években én is nagyon közeli kapcsolatba kerültem a fákkal. Talán még közelebbibe, mint az emberekkel, megértem az ősi animisztikus világképet, lassan én is visszatérek oda.

    2. aliz2. (Válasz erre):
    2011. 11. 25. 21:59
    @hanani: köszönöm szépen! azaz szpasziba (sajnos nem tudok cirillre váltani:(
    mindennek lelke van! valóban...
    Ahmatovát ugye mindig is kedvelted?!

    nekem most egy orosz dalt juttattál eszembe, de nagyon töredékesen:
    ivuska zeljonaja.... (ismered?)

    VálaszTörlés