Későn tudtuk meg, hogy Nádas Szegeden, az Assam-ban lesz, s már minden helyet előre lefoglaltak, de azért bejutottunk... Legutóbb Pestre, a Bárkába utaztunk fel, hogy hallhassuk a felolvasását, legújabb regényéből (a Párhuzamos történetekből)így csak egyszerűbb volt - de harmadszorra már lehet, hogy nem akarom annyira meghallgatni... Na nem azért, mintha nem mondott volna figyelemre (is) méltó dolgokat, csak...
Azt hiszem az írókat csak olvasni kéne, (vagy nem, ha nem a mienk) Ezek a nyilatkozatok eleve félrevisznek. A kérdező irodalomkritikusnak eleve más a nézőpontja, szinte az egész beszélgetés így abból áll, hogy elbeszélnek egymás mellett, némileg a hallgatóság feje fölött. (ami most különösen nem volt nehéz, lévén a közönség zöme lent, a padlószőnyegen ült)
Bár a végén lehetett kérdezni a közönségnek is. És épp a mellettem ülő úr kérdezett rá a Saját halál-ra, mint aki maga is átélt hasonlót, sőt írt is róla monográfiát (kardiológus) orvosként, meg látott többszáz esetet... csakhogy ő azóta jobban szorong, Nádason meg látja, hogy milyen felszabadult, vidám, lám most is "nevetgél"...
Pedig Nádasnak nincs is "humora" - mint mondja, szemére is vetik olykor, egy ilyen korban , amikor "vidámnak kell lenni" - ugyanakkor kritikus beszélőtársa is felismeri benne illetve szövegeiben az iróniát.
De valahogy ez az esti beszélgetés olyan párhuzamos történet lesz, ahol a szálak nem igen találkoznak, a végtelenben se - viszont alkalmat adnak hiteles, sajátgondolatok elmondására:
A "Saját halálban" emlegetett "magasabb gépállás" - nem azonosítható a halálélménynél már előbb megkezdett Párhuzamos történetek látásmódjával! magasabban lenni halál(közeli) élményben , mint ahonnan néznénk, illetve mint ahol a testünk van - szinte közhelyszerű , magam is tapasztaltam. Az utána következő felszabadító, megfordító hatást még inkább! - Hogy a túlzottan is racionalista Nádas nehezen talál rá magyarázatot? s szavakat? annál tiszteletreméltóbb, hogy megkísérelte megírni... Mint ahogy az is, hogy írásmódjára ez a (már a halálélménytől független) felülről látás jellemző; "mintha egy árny figyelné fentről" - akár Rilkénél, vagy Nemes Nagy Ágnesnél - Platont megidézve, aki szerint - köztudottan - a valós világ árnyképét látjuk csak (a barlangunk falán), a valós világ pedig a hátunk mögött van; a lélek meg halhatatlan, így aztán nem csodálkozhatunk azon sem, hogy Sokrates nem Asklepiades testére gondol, hanem a szerelemre kíváncsi , - mert az magasabbrendű, mint a világ anyagisága. (mennyire egybevág ez a később, saját regényéből megidézett részlettel, amikor is egy 57-es házibuliról van szó, ami egy "fantasztikus szerelemben" végződik, - akibe viszont szerelmes vagy(ok) - szólta el magát az író, majd javította: akibe szerelmes a főhős (de hát Bováryné is ő azaz az író, meg mindenki, akit megír); épp kórházban fekszik, de a szerelemnek nincs szüksége rá, hogy két ember lefeküdjön egymással... a lényege "magasabban" van - vitázik a kérdezővel, (aki amúgy éppenhogy "testelmélet" specialista is, és - tévesen - azt hiszi, hogy "érzékiségben van a szabadság nagy - de fel nem ismert- lehetősége", s hogy Nádas is erről ír. Pedig : á, dehogy. lásd a fenti "szerelmi" történetet!)
Hogy "többet tudunk, mint amennyit a szocializációnk, műveltségünk megenged" - Nádas számára is evidencia. Legfeljebb mással magyarázza (mint pl. - kevésbé csakracionális- szerénységem)Mindenesetre érdekes az a felvetése a regényírói attitűdök szempontjából, hogy a XIX. századi "mindentudó irók" (mint pl. Verne, Tolsztoj) kimentek a divatból, s a "korlátozottabb"tudást megmutató írók (mint pl. Kafka, Beckett) után, a mai kommersz író egyenesen "hülye" - mert (azt hiszi?), hogy eleve kevesebbet mutathat annál, mint amit tud. Nádas - szerinte - megsértette a "hülyeség" ma érvényes szabályát, őt pl. nem érdekli, hogy Platonról nem szabad/na ma irni, ő mégis ír róla. (Igaza van, de miért nem szabadna? minden korban akad azért, akit érdekel Platon, sőt tud is valamit róla maga is) S abban viszont nagyon igaza van, hogy potenciálisan mindenkiben benne van egy nagyobb tudás (a gyerekkorban még inkább) - és ő erre támaszkodik. (hogy ezt a "közös alapot" (csak)a szenzualitásban véli felfedezni, és csak az agyban keresi, méghozzá 4 helyre lokalizálva- ez megint vitára késztet)
De azt kimondja, hogy mindannyian isteni lények vagyunk - bár "erről se tudunk mit mondani" -ismeri be korlátainkat, a kifejezés, megértés korlátait. S rögtön - a közös kiindulópontunkon túli - különbözőségeinken ámul el, értetlenül, hogy minden egyed más mégis, kívül-belül - a gondolkodásmódban is. (talán ezért se tudnak közös nevezőkre jutni a kérdező kritikussal). S hogy mennyire meghatároz - azaz különbözővé tehet bennünket pl. az is, hogy Szegeden vagy Párisban születünk.
Hogy a kuszáltságon, a társadalmi káoszon túl mégis meglátta a "szilárd rend"-et a világunkban, ezt annak a 3 és fél percnek köszöni, amikor "meg volt halva", de hát abban a szférában - mint tudjuk - nincs idő!
A sokféleségünkben, a differenciált viselkedéseinkben is egységesülésre kell(ene) törekedni, meg is van mindenkiben ez a vágy, valahol, együtt a harmónia, a tökéletesség iránti vággyal. (vö. Arosztotelesz:"Minden ember a jóra tör") - ugyanakkor tudnunk kell, hogy tökéletesség nincs, csak asszimetria. Mégis törekszünk a harmóniára. (talán ebben is rejlik az emberi sors heroikus tragikussága?) hogy amit el akarunk érni, az nincs is?!
És hogy miért nem ír kerek történeteket (hogy miért nem fejezett be egy történeti szálat a 3 kötetes Párhuzamos történetekben? )- mert azt abban a 4. kötetben kellene megírnia, amit pedig nem fog megírni. (bár egy részletet éppen ebből a nem megírandó(?) 4. könyvből olvas fel - kérésre) De ő nem a kerek, egész történetek írója - mondja -, aki erre vágyik az olvasson mást, ne őt. Hiszen ez is egy félreértett konvenció, hogy az életnek eleje , közepe, vége van, s így a történeteknek is eleje-vége-közepe kell hogy legyen - valójában amikor születünk már meg vagyunk határozva. Genetikai meghatározottságra utal persze. (én, a javithatatlan, hozzágondolok még valami mást is!)
aliz2. ::
2008. nov. 24. 23:15 :: 7
komment ::
Címkék: irodalom, konyv, SZEGED
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése