még a megnyitó előtt betértem, dolgaim (posta, táska-, cipőjavitó) intézése közben a Hagymaházba, hogy megnézzem a fotókiállitást, amire szép meghívót is kaptam
aztán megérkezik a fotók alkotója is Gyenes Kálmán, tetszik neki a berendezés - a képek mögött felsorakoztak a székek, várva a hallgatóságot a kiállítással egybekötött könyvbemutatóra, mindjárt hozzák is a frissen megjelent albumokat is... a fotóművész kérdi tőlem, hogy tetszenek -e a képek, nagyon - mondom (valóban!), már másodszorra nézem... sőt, mondom, a főhelyen levő fotót már korábban is láttam kiállításán, felejthetetlen ez a bácsi rajta:
később a széksorok mögötti kisasztalon elhelyezett albumokra pislantva látom, hogy ugyanez a jellegzetes fotó van a cimlapon... nem hiába, ezt a képet nem lehet elfelejteni
olyan mintha köszöntene - mondja a művész
nem kell beszélni a képekről, magukért beszélnek
épp a napokban hallottam félfüllel, André Kertész mondását, hogy milyen fontos, hogy rögzitsünk, ezt teszi a napló és a fotó - a fotó tulajdonképpen vizuális napló...
ezek a tájak, ezek az arcok "rögzitve" vannak
szembemennek az idővel, konzerválják... (meg)örökítik (de kifejező ez a mi magyar nyelvünk is!)
aliz2. :: 2009. nov. 7. 4:52 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, kiallitas, MAKO, muveszet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése