HÁT ITT A HÓ 2007 NOV 15

 

...amit pár napja már vártam. És nem olyan, amit vártam. (Mint Arany szerint az egész, megjárt élet(e): nem, azt adott, amit várt... De hogy ne hazudtoljam meg magam, most mégis örülnöm kéne. Hajnalban meg is lepődtem, azon is , hogy már derengett (persze, az óravisszaállítás!), de ráadásul lent az úton, s a fákon is fehér foltok  világítottak; tegnap még eső, mára hó lett, gyéren be is vonta a hóperem a fákat - amiket annyira szeretek az ablakunk előtt, de több az ágakból a szürke, mint a fehér. (hiába, szebbek voltak zölden, sőt aranylósárgán, nem is olyan rég.)És mintha még fogyna is le a fehér, lent már tócsa, és ez már csak havaseső, ha nem eső - mire kimegyek biztos az lesz! És: gyalogolnom kell, bicikli ilyenkor nem alkalmas, pedig megint fáj a térdem is kicsit -biztos erre az annyira várt időjárásváltozásra is- nem lesz könnyű dolgom a cipekedéssel se, pedig ma vásárolni fogok, többet is, mint egyébként, mert lányom hazajön estefelé, most hosszabb hétvégére - aminek már ideje, mostanában alig volt itthon. Az előbb hívott, a villamosmegálló előtt, megy be hospitálni a gyakorlóiskolába, s örömmel ujságolja, hogy esik a hó - mondom, tudom, nálunk is - de mintha az én hangom nem lenne olyan lelkes (úgy látszik ez is csökken az évekkel), meg rögtön  eszembe jut, hogy hóra-csapadékra éppen nem a legmegfelelőbb kabátot vitte be hétvégén (kapucnija még tavaly nyáron elkeveredett a koliban, meg rövid is), a kötött sapkája anyaga meg elég vékony... meg ilyen csúszós időben még jobban vigyázni kell az átkelőkön - csak zebrán menj! . mondom még. Megígéri. (De biztos únja az örökös aggodalmaskodásom.)

aliz2. :: 2007. nov. 15. 8:21 :: 6 komment :: Címkék: ARANY, idojaras, termeszet, vers