EMLÉKEK NYOMÁBAN 2011 nov 13

 2011. nov. 13.

ma délután megtudtam, hogy 1948. május 23-án hol voltam. Egy emléktábláról! tudtam én, emlékeztem, jól, hogy valamikor, kiskoromban , itt az iskola előtti téren álltam, nagy tömegben, a hátsó sorokban, anyukámmal, kezét fogva, és nagyon magasra felnézve az iskolaépületre egy bácsit láttam, hallottam szónokolni, ahogy őt nézte, hallgatta mindenki körülöttem - furcsa , hosszú ruhában volt, valami lila vagy bordó övvel a derekán-, ...csak azt nem tudtam, hogy pontosan mikor is volt ez, hát most már tudom (az 1990-ben készített emléktábláról): 1948. május 23-án. Öt éves múltam akkor. Semmire nem emlékszem, mit mondott az a "bácsi" ott a magasban, a furcsa ruhájában,...most már ez is nyilvánvaló, a lényege, a táblán áll: "ISTENNEL EGYHÁZZAL A HAZÁÉRT" EZEN A TÉREN HIRDETTE 1948 MÁJUS 23-ÁN MINDSZENTY JÓZSEF (1892-1975) MAGYARORSZÁG HERCEGPRIMÁSA" , én úgy emlékeztem, mintha valami erkélyfélén állt volna , de hát itt sose volt erkély... csak az ablakban állhatott. aztán vagy 10 évvel később innen ballagtam el általános iskolából. 2 évig jártam ide, 7.8.-ba az egykori egyházi katolikus, és most is így funkcionáló iskolába.

Eltávolodva az épülettől, kb olyan távolságra, oda, ahol 63 és fél éve állhattam, pont, eléggé meglepődve tapasztaltam , hogy az épület tetejére egy hatalmas kőkereszt került! sokkal nagyobb mint ami a szemközti katolikus templom tetején...

amire viszont gyönyörűen rásütött a Nap, oda is karikáztam , , egy-két fotót csinálni, a nyitott kapun benézve idelátszott az emléktábla a MŰEMLÉK jelzéssel, és egy nő állt az ajtó előtt, nézegette a falakat, köveket, kicsit arrébb mentem a fotózással, nem akartam megzavarni, indiszkréciót elkövetni, hogy ő is rákerüljön.... aztán, később, a parkban, két napsütötte fa felé nézve, megláttam egy régi egyetemi ismerőst, mint már máskor is láttam errefelé, napi egészségi sétáját róva. Tulajdonképpen a járásáról ismertem meg. Mondta, hogy egy régi családi fotó nyomában járt, hogy a 20-as évek tájékán készült esküvői fotó a szülőkről, a templom bejárata előtt, és most megnézte a helyszínt, és azon gondolkodott, hogy vajon ugyanazokon a téglákon áll-e a templomudvarban a templom ajtaja előtt, ahol az ősei is állhattak...(vagy azóta kicserélték?) és csak utólag jutott eszembe, hogy ő lehetett akkor az udvarban, akit nem akartam lefotózni - milyen kár! pedig őseink és saját nyomunkban járunk, bárhova is megyünk. csak nem mindig marad erre emlékeztető emléktábla vagy fotó... (és miminden történik közben! a közben történelemmé vált napjainkban! - követhetetlenül!)