Seneca Óvakodj a haragtól c. bölcsességgyűjteményét olvasom - ami valószinű "nemvéletlenül" került a kezembe, elsőnek, egy könyvesboltba belépve. Valakinek szánom, hátha erre a másik, bölcsebb, régi öregre jobban hallgat(na)...
de gondoltam, előbb beleolvasok, nekem se árthat, ha mások haragvása ennyire mélyen megérint és felzaklat, és kibillent a nyugalmamból - s bár a haragvás ellenébe valóban sok és - mindenki számára megszivlelhető-megszivlelendő jótanácsot olvashatok: ("A harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold. - Mi az, ami az embert vesztére sarkallja? irigység és félelem, gyűlölet, megvetés, harag.Mindezek közül a haragot tartom legveszedelmesebbnek: a haragvót a gyűlölet és megvetés is igában tartja. ...Ne kelts félelmet a haragoddal. Aki félelemet kelt, maga is fél.... Ne táplálj szivedben haragot senki iránt a szeretet helyén...),
más az, ami igazán megragad - egyetlen mondat, ami hirtelen megnyit bennem egy kaput valami tágas összefüggésre (és ég s föld között, ókori görög irodalmi emlékekig is visszamutatva):
most nem biztos, hogy megtalálom, de a könyv vége felé ez egy gyönyörű, inspirativ, emberi(isteni) létösszegző rész az ember igazi helyéről:
(legalábbis azt hiszem..., mert a revelációt első olvasáskor éreztem igazán- úgy látszik, "kettőn múlik a vásár" , most nincs itt igazán mindkettő... bár Seneca -szerencsére- maradéktalanul igen, a könyv lapjain:)
"Mindenünnen égre röppen tekintetünk: a menny a földtől egyforma távolságra van....Egy vagyok a természettel, s amennyire embernek szabad, az istenekkel társalkodom. Égi magasságokban járok, miközben lelkem igazi hazájának látványára vágyik...."
Ugye tetszenek emlékezni az ókori művek isteneire, akik emberekként járnak-kelnek a földön.... Nos , valami ilyesmiről van itt is szó, csak forditva... az ember (Seneca) meg az égben... "istenekkel társalkodva" ... mert hogy a kettő(isten-ember, ember-isten) valóban nem választható el! nem véletlen volt a delphoi jósda jelmondata is ez: Ismerd meg magad (t.i.hogy megismerhesd Istent) (Gnothi szeauton) - Mert elválaszthatatlanok (az immanens és a transzcendens)....
"..Bennünk a létra" . Föl s le járkálhatnánk azon a bizonyos Jákob lajtorján mi is... különb emberekként , mint amilyenek - pláne haragvásainkban -vagyunk....
....
Az a keresett megnyitó senecai mondat lehet, hogy ez volt:
A lélek az emberi testben vendégeskedő Isten.
(ahogy a görög istenek emberként járkáltak, itt lent is, (le-leszállva az Olymposzról)- s nyilván nem csak az irodalmi művekben..., hanem a "valóságban" is...)
Ó de jó is lenne, minél gyakrabban vendégül láthatni...Istent... bennünk!
aliz2. :: 2010. nov. 22. 23:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, konyv
Brauswetter Eva
VálaszTörlésHozzå kell szóljak mert teljes azonosulåst érzek Seneca szavaival .Isten bennünk ,lelkünkben él csak åltala ismered meg magadat és jårjuk utunkat Jåkob lajtorjåjån minden nap ...
Válasz5 é.
Gonda Julia
Jákob lajtorjáját én tettem hozzá a z Ótestamentum nyomán illetve, Weörest idézve ("bennünk a létra"...
Brauswetter Eva
Julikåm Szabó Magdånak van egy regénye a Jåkob Lajtorlåja Én erre gondoltam puszi
Brauswetter Eva
Nagyon szertetem az iråsaidat
Gonda Julia
ó, örök téma , ujabban Ulickajanak is van. de az ősforrása a biblia 🙂
Brauswetter Eva
Mellé ütök néha bocs
Gonda Julia
én mindig 🙁
Brauswetter Eva
Hajnalban olvasom amiket felteszel és ez ad eröt sok mindenhez te lettél a reggelim