este hangversenyre megyek, adventinak mondottra, a közeli Hagymaházba (délután meg is gyújtották a főtéren a kerek szökökútmedencére applikált óriás adventi koszorú első gyertyáját) remélem nem oltotta el az eső (nálunk még eső a csapadék, nem a máshol már leeső első hó) de az jócskán esik...jó, hogy közel a Hagymaház, és oda is érek pont kezdésre, éhes vagyok már egy kis (komoly)zenére, ünnepi áhitatra, és Sibeliust is kedvelem (ha ritkán is hallom, de tiszta bár hideg zenéje kristálytiszta és üditőn felemel), Dvorak, meg , na igen és pláne az Új világ szimfóniája -valami elementáris... lehet, a zenekar , aki előadja, persze nem a bécsi filharmonikusok, csak a szomszédos Szeged egyetemistáiból alakult szimfonikus -, 5 éve alakult újjá (valamikor én is megfordultam benne, a hegedűmmel, kárpótolni akarván magam épp az egyetem kedvéért abbahagyott konzervatóriumi tanulmányokért, de nem igen működött akkor még ez a zenekar, és túlságosan az orvosi függelékeként, úgyhogy bölcsészként inkább - ha már valami zene-, mert az "kell" - az egyetemi énekkarnál kötöttem ki ; lányom meg már el se kezdte a zenekonzit, hiába vették fel, őt is, zongora tanszakra, ő már gimistaként is, a bölcsészeti tudományok (bár akkor még a képzőművészet mellett is) döntott, viszont most, hogy mondtam neki hova megyek, mondta, hogy biztos ott lesz a zenekarban V. Gabi, akivel együtt jártak a zeneiskolába kamarazenézni... igy is volt, egyből Gabikát vettem észre a zenekarban, komolyan, koncentrálva, szemüvegesen, szemben, az elsősorban az elsőhegedűsök közt... Sibeliust majd Dvorakot játszva, akit a zenekar ifjú vezetője (és egyben dobosa) igyekezett "bemutatni" nekünk, a "tudatlan"nak tartott közönségnek, ha netán nem nézte volna még meg a neten(sic) ki is az a Dvorak , tán csak nem egy cseh focista?, mint neki mondta valaki,- ... hanem.... (ejnye-ejnye fiatalúr, még évtizedek hiányoztak a megszületéséig, amikor én már jutalomkönyvként - akarom mondani -kottaként kaptam az első konzis tanévem utáni évzárón a Dvorak nevű -nem focista, hanem -zeneszerző Humoreszkjét,-hahaha- amit aztán annak rendje és módja szerint meg is tanultam hegedülni, most is dúdolom-hallom magamban a ritmusát... mint ahogy az Új világ szimfóniája motivumait is, és nem kell aggódni, nem csak a 4. tétel közismertebb (kissé bombasztikus) akkordjait, s nem kellene sajnálni, hogy -mint előrevetítette-, 3 tételt végig kéne unatkozni addig, - ismerős, és legalább annyira izgalmas, sőt számomra közelibb(ek) az elandalitó, gyönyörűséges előtte levő tétel(ek) is... talán inkább arra kellett volna felhivni a tisztelt hallgatóság figyelmét, hogy ne tapsoljanak bele a tételek közti szünetekbe, s talán a szimfóniát bevezető szöveg utolsó mondataként nem reklám és toborzó netcimeket kellett volna közölnie: info@... azaz: infokukac (sic!)... ahol lehet jelentkezni. (bár de szivesen hegedülnék én is - mint valaha - a gimi- meg a városi zenekarban... de már beérem a zene hallgatásával, úgyis úgy hallgatom, mintha játszanám is, és odamegyek közben ahova visz... (s nem az infokukac...ba:), hanem valahova fel, éteri magasságokba... (mint mikor évtizedekkel ezelőtt, 20 évesen, 1963-ban... a szegedi szinház Lamberto Gardelli vezényelte koncertjének hallgatása után, hatására -kicsit patetikusan ámbár őszintén irtam:..ott fent a másodemelti erkélyen,/ Magasan minden hétköznapiság fölött/ S itt lent lényem sikátorain bolyongva-/Újjá teremtett - igazi emberré - a Zene, a Csoda."
aliz2. ::
2010. nov. 28. 20:57 :: 4
komment
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: emlekezes, MAKÓ, SZEGED, zene
2
Már G se hegedül :(
VálaszTörlés