TRANSZPERSZONÁLIS 2008 NOV 15

 

(múltkor "alváshiány" miatt elmaradt a beszámolóm azokról az alternatív pszichológiai előadásokról, amik miatt "alváshiányom" volt - most - azóta már jócskán kialudva magam - némileg pótolom:)

Azt hiszem a sokféle pszichológiai előadás legkisebb közös nevezője ez volt: tudatosítani kellene mindazt ami bennünk/körülöttünk van (ezért is említhették olyan gyakran Freudot, a túlhaladottsága ellenére is, hiszen először ő, úttörő módon hívta fel a figyelmet azokra a rétegeinkre (tudatalatti - feletti - ), amik épp elfojtásuk miatt nagyon is beleszólnak az életünkbe, s ezért is kellene tudatosítani. A jéghegy csúcsát érzékeljük csak a mindennapokban, de egyre nagyobb része kell, hogy kiemelkedjen annak a jéghegynek- titokzatos tengerünkből... "Teljes tudattal, teljes szívvel kellene megélni mindazt, ami van" - hangzott el a transzperszonális pszichológiai megközelítést is tartalmazó asztrológiai előadáson.... egy tudati önébredési folyamatban élünk, ki-ki a fejlődés ilyen vagy olyan pontján, de előbb-utóbb mindenki el kell hogy jusson a teljességig, azaz a "hegyre" - ha különböző utakon is. Tetszett ez a kicsit erős, markáns megfogalmazás, ami szerint: "ha beledöglünk, akkor is boldogok leszünk" - persze paradox módon lehet, hogy csak azután, az meg számomra (is) egyre kérdésesebb és kétségesebb, hogy ki az az én, aki... ha egyszer itthagyunk ruhaként testet, személyiséget, és csak a "tapasztalati vagy karmikus tendenciák" mennek tovább... a ki tudja milyen részünket újratestesitő reinkarnáció(k)ban... (próbáltam erre rákérdezni az előadás után de elodázó nem/választ kaptam..., sajnáltam és sajnálom, hogy a részletesebb taglalásra lehetőséget adó esti tanfolyamon már nem vehetek részt ... , bár nem hiszem , hogy ott megkapnám a konkrét választ... ki is tudhatná pontosan, "

"mi álmok jönnek...") a transzperszonális pszichológia mindenesetre többet árul el, mint a konzervatív-hagyományos, rólunk is - s épp azt, hogy mi van a "personán" azaz a személyiségen túl. Szavaink nemigen vannak rá, legfeljebb költőiek lehetnek: "fénymadár" - a fény a szabadegyetem két vezetője dialógusának alapja , kulcsszava. És dalok versek beszéltek róla, rólunk, - jellemzően, mikor a tudomány, az egzakt, csak dadogni tudna, vagy tehetetlenül széttárni béna karjait. meglátni a fényt magunkban, és másokban is - ez a nagy feladás. mellesleg nagyon egyszerű. a transzperszonális pszichológusnő előadásának visszatérő szólama: " nem tudjuk." Arra is, hogy "mik vagyunk" - a miértekre még Inkább. Mert mik is lennénk? nem a testem, nem az érzelmeim, nem is az értelmem - valami határtalan jelent meg bennünk, ideiglenes határok közé szorítva. innen kellene hát néznünk önmagunkra is. Jung szerint bennünk van a kollektív tudattalan is, az archetipusokkal, minden ott van legbelül, és ez közös. Az ember egy önmagán túlmutató világ, ami nélkül nem is tudna létezni - ezért belső késztetés a vallásosság is azaz a transzcendencia iránti -, s a szépség, igazság, jóság felé törekvés is.(ezek is, az emberen túlmutató alapértékek - ez adhatja a lét alapértelmét .) az álomkutató költőnő a szimbólumokról beszél, mint a transzcendenciára nyíló kapukról, amik leginkább az álmokban nyilvánulhatnak meg. Hol is van a transzcendencia? TÚL. az 5 érzékszerven túl, minden érzékelhető formán túl, a hétköznapi tudatállapoton túl, módosult tudatállapotban: a formanélküli ragyogó tudatban, a "semmi" állapotában. (ami potenciálisan a "minden"), a minden-egy állapotában. Mindnyájan jeltestei vagyunk egy titkos jelentésnek. (nincs vége, majd még folytatom - talán)

aliz2. :: 2008. nov. 15. 18:57 :: 18 komment ::

Címkék: eloadas, pszichologia