anyámban veleszületett méltóság volt, akár egy királynőnek - arisztokrata is volt a szó legigazibb értelmében
de mint ilyen sose nézett le másokat, tisztelte a szegényeket, rászorulókat, és segitette is, de barátian s szinte észrevétlen, sose hangsúlyozva -hanem természetesnek véve - a jóságát
érzékeny volt, nagyon meg tudták bántani , ha őt viszont "lekezelték", akár a hivatal, akár "gazdagabb rokonok", mint "szegény rokont",, tán túlságosan is
ő adni szeretett s nem kapni
a szeretete hatalmas volt, szinte mindenkinek jutott belőle
(még az őt megsértőknek is egy idő után)
anyám egy álruhás királynő volt
büszke vagyok rá
szép is volt és bájos
a mosolya felejthetetlen, benne volt minden jósága és szeretete
azt magával vitte, azaz nem vitte magával. itt maradt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése