alig három napot voltam fent Pesten (és Budán), számítógép és így blogírási lehetőség nélkül, viszont lépten nyomon blogtémába botlottam, sajnos sokszor a szó szoros értelmében is...
legalább kétszer-háromszor annyi bejegyzést irhattam volna, mint szoktam legalább napi 2-3 "lineát"...
fejbe meg jegyzetfüzetbe meg is irtam párat, de valamennyi (szinte valamennyi) idegesitő, nyugtalanitó, zaklató volt...
én magam is elég "ideges" "nyugtalan" és "zaklatott"..., lehetett ennek a fővároson kivül más oka is, de tény, hogy ez a zaklatott város mindent, ami negativ fel tud erősíteni...
s már a vonatba ülve, hazafelé nyugodtabb lettem...
itt meg, itthon, Makón, a kisvárosi tespedtségben, koradélutáni napsütésben olvasgatva a Korona-i ebéd után a Makovecz féle széles fapadon... maga a harmónia és nyugalom...
persze erről viszont nincs sok irni való
viszont jó...
aliz2. :: 2009. nov. 25. 15:48 :: 15 komment :: Címkék: blogiras, Budapest, MAKÓ
Marvin:
VálaszTörlés2009. 11. 25. 23:53
Irigyellek, innen a zaklató, minden rosszat felerősítő fővárosból.
liz2.:
VálaszTörlés2009. 11. 26. 11:32
volt idő, mikor én "irígykedtem"...(fordítva:)
(mint Csehov három nővére, Moszkvába vágyva...)... de azóta én is változtam,de talán még többet a város... viszont lyányom nagyon szeret ott lakni, (az ő korában én is szerettem, volna...:)
3. Malvina:
2009. 11. 26. 11:47
Az igazság az, hogy az, amit Alíz érzett, az bizony itt, Budapesten is átélhető. Nap mint nap átélem én is. Mire gondolok? Amikor hazafelé tartok, már a gondolattól is megnyugszom, és ahogy köeledek az otthonom felé ennek a megnyugvásnak olyan ütemben hatalmasodik el bennem. Szóval, én úgy gondolom, hogy akiben a dolgok nagyjából és egészében a helyükön vannak, akiben ott az otthon, a nyugalom érzése, az még egy zaklatott nagyváros légkörében is képes a pozitív benyomásokat is érzékelni, észrevenni. Én például kifejezetten igénylem a nyüzsgést, olykor még a zaklatottság élményét is, pedig nem mindig vagyok tőle és általa boldog. De valahogy kifejezetten életszaga van. Megint odajutottam, hogy minden magunkban, itt és ott legbelül dől el! És biztos vagyok benne, hogyha Alíz itt élne Budapesten, erre ő is képes lenne, mert megvan hozzá az érzékenysége, józansága is. Már amennyire sikerült őt megismernem az írásain keresztül. ::))))
4. Malvina:
2009. 11. 26. 11:51
p.s.
Volt hogy több időt töltöttem falun, gyönyörű, nyugodt, mondhatni festői környezetben. És bizony ott is találkoztam zaklatott, belső nyugalom nélkül élő emberekkel. Csak a tüneteikben volt látható némi módosulás.
5. aliz2.:
VálaszTörlés2009. 11. 26. 14:58
Malvina! (bár 3. sz-ben írtál "Aliz"ról, reagálok 1. ill. 2. sz-ben:): igazad van,(mint általában - s ha többfelől nézzük ugyanazt): én is így érzem, -ahogy te írod -, a városomon belül is, sokszor ,naponta akár többször is, amikor kifejezettem az otthonom felé tartok
, mert ott van igazán otthon az ember, a szűkebb otthonában) (mikor a városom felé megyek ez a 2 kicsit egymásba is mosódik)
Budapesten olyan zavaró tényezőket látok, és egyre többet, amiket eddig nem... függetlenül is a belső "állapotomtól"...
pesze pozitivumokat is, mert hogy ott mindenből több van -de most nem erről írtam...
de talán életkorfüggő is mindez...; mert hogy
ifjú koromban Budapesten éreztem "otthonabban" magam (minden szabadidőm szinte ott töltöttem, naponta több szinházi előadást is megnézve pl...) meg Lermontov Páruszával "vihart áhitoztam, mintha a viharban lenne a nyugalom..."
... de az a Budapest már nem ez a Budapest...
A vidék(iség) is sokáig zavart, persze, itt se minden "fenékig tejföl" ill, fenékig nyugalom... :), de itt ha kilépek, a szűkebb otthonomból is,
nem piszokba, hanem virágokba botlok...(Makó "virágváros":)
Ja, és a lakástól pár lépésre, látom a plakáton, jön a Vigszinház "vendégszerepelni" nemsoká...:)
Malvina:
VálaszTörlés2009. 11. 26. 19:48
::))) Bocs, nem tudom, miért írtam 3.sz.-ben? Siettem, kávézás közben dobáltam be a karaktereket. Ami Budapestet illeti, én inkább úgy tapasztalaom, hogy ahogy az az emberek életszínvonala, életmódja között is történik , ebben a vonatkozásban is az a bizonyos olló nyílik egyre jobban! Én pl. itt lakom közvetlenül az Info Park mellett, a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Ilyen csodát keveset látok, amilyen szép ez a park. Még aranyhalas tó is van benne! Na, nem az a giccsbe hajló féle, mert pontyok is vannak közöttük. ::))) Próbálj rákeresni a neten, hátha látsz róla képeket. És ha eset a Liszt Ferenc avagy a Jókai téen sertepertélek, vagy akár a felújított Ráday-közben, amiből kultúrutca, kultúrnegyed lett stb. akkor azért nem érzem rosszul magam. Szóval ma már nem csak a Várban és környékén, no meg a Váci utcában vannak kulturált területek. Én egyébként amondó vagyok, hogy a pusztulásnak az az oka, hogy az emberek az államra várnak olyan kérdésekben is, amiket nekik, saját maguknak kéne kezelniük. Pl. a közvetlen környezeteük rendben tartása. A házunk előtt pl. egy éve kisebb forradalom kerekedett abból, hogy egy szegény galamb éppen az egyik kapualjunkban halt meg. Amikor én rátaláltam, akkor állítólag már több óréja ott feküdt, és a lakók mind átlépték, és ordibáltak a közterületfenntartóért, meg a KÖJÁL-ért. Hát én akkor - szeégyellem, de kiborultam, és jól elküldtem őket a francba. Képteld, megkérdeztem, hogy a feneküket nem átallják saját maguk kitörölni? Ahhot is személyzetet hívnak? És fogtam egy nylonzasckót és beletekertem szegény galambot, jól meg is sirattam, mert nagyon szégyelltem magam a többiek helyett, hogy ennyi tisztesség nem szorult beléjük, hogy az életet, így a halálban sem képesek tisztelni. Na, még most is elbőgöm rajta magam.
Azért írtam ezt most le neked, hogy érezd, mire gondolko, hogy mi az a nagy torzulás, az a nagy degenerálódás, ami az emberekben manapság mindent mozgat. Egyébként ezért gondolom, hogy a nagy pénztelenség előb-utóbb segyteni fog. Ha nem akarnak elrothadni ezek a népek a mocsokban, akkor bizony kénytelenek lesznek tenni saját magukért, amivel egyben másokért is tesznek majd. Ha a tudatában lesznek ennek, ha nem! ::))))
7. aliz2.:
2009. 11. 26. 20:12
lehet, hogy közben Marvin barátnédnak szántad inkább, amit írtál:)
"igen", megint igy kell kezdjem a reagálást!:) nagy különbség , hogy mikor melyik részén vagyok épp a fővárosnak.. . mondjuk az aluljárók az al...,
elkerülhetetlen , ha a Nyugatiba érkezik a vonatom, hogy ne vegyem észre..., amit nem szeretek látni...
hiába vagyok aztán gyönyörű budai, (óbudai, rózsadombi tájékokon)
és abban is igazad van, hogy az emberekben a hiba (a "torzulás"), kiben-kiben...
mert Pest és Buda közt a Duna ugyanolyan , ugyanúgy folyik... (esetleg abban is több a szennyeződés?!), (meg kissé vontatottan javitgatják rajta a Margit hidat... de legalább javitják -végre)
8. Malvina:
2009. 11. 26. 22:19
::) Leginkábbis a témáról írtam, a témához szóltam hozzá! ::)
Ez érdekes dolog, ez a budai meg pesti! Én1987 óta Budán lakom, de a ma napig pesti maradtam. Egyébként Pest is meglehetősen kétarcú már ebből a szempontból, de még Buda is. Mondjuk a helyzet az, hogy ha kinézek az ablakon, akkor átlátok Pestre, ezt irtóra élvezem. Azt meg méginkább, hogy 2 villamosmegálló, és már Pesten is vagyok. ::))
VálaszTörlés9. aliz2.:
2009. 11. 27. 2:16
csak a 3. személy miatt gondoltam...
persze, mindig a témáról írsz:)
és köszönöm is...
igen-igen, ez is igaz, amit írsz
én észrevettem amúgy, hogy Budapest nekem névben (és talán tartalmában is) elsősorban "Pest", akkor is, ha Budáról van szó földrajzilag...
de szómiszó Budán több a zöld, a természet, és az feltétlen mellette szól...
a kedvenc viszont valóban a Duna... aminek meg két partja van , és valóban mindegy melyiken állunk, ha a túlpartjára látunk úgyis) - persze én ebben is legjobban az átmenetet élvezem, a hidakon... a Dana-parti kilátások miatt...:)
10. Malvina:
2009. 11. 27. 11:48
Én ezzel a "híd"-dal és az "út"tal, a hídon és az úton levéssel úgy vagyok, hogy az ember mindig hídon, hidakon, illetve úton és utakon van. Legfeljebb nem tudnak ról, vagy csak utólag döbbennek rá, amikor visszanéznek. Ezért nem értem, miért mondogatják sokan előszeretettel, hogy ők leginkább azokon szeretnek lenni.
11. aliz2.:
2009. 11. 27. 14:30
tulajdonképpen mindig, az egész életünket tekintve is "úton", "hídon".. (csak nem tudjuk pontosan, hogy honnan hová...)
(ÉN MÉG AZ IDEIGLENESSÉGÉT IS NAGYON TARTÓSAN ÉREZTEM SOKÁIG (SAJNOS) - mert hogy ez megint csak az "otthonosság"érzés ellen szól... )
12. eduadal:
2009. 12. 01. 20:57
Szerintem ez mentalitás kérdése. Ha prögősebb, "császkálósabb" típus az ember, a legideálisabb lakhely számára Bp, itt nincs olyan pillanat, hogy ne tudnál valamit csinálni...ha moziba akarsz menni oda mész, ha hétfőn táncolni, bulizni szeretél, elmész az Instantba vagy bárhová, ha hajnalban kilyukad a harisnyád, veszel egyet a nonstop ruhaboltban a XV-ben:) ha csak andalogni támad kedved melankólikusan a párodadal, elmész a Városligeti tóhoz, vagy a Borárosi Dunapartra, de tény, ha a belvárosban egyedül laksz, jó ha felszerelsz az ajtódra egy biztonsági zárat. Ha határozott egyéniség vagy, az utcán beszólogató munkásoktól, csövesektől meg könnyű szerrel el tudsz vonatkoztatni. Persze ha békésebb, "rozsdásabb"-(a jó értelemben) nyugisabb az ember, előnyös valami másik városkát választani, ahol minden otthonos, jól megszokott, jól ismert...de ennek is van hátránya, mindenki tud mindenkiről mindent, csókolózol a szomszéd Pistikével és másnap tudja az egész kisváros, ha épp rossz kedved van de lemész a boltba (vasárnap csak délelőtt teheted meg) akkor is köteles vagy mindenkinek visszaköszönni, mert megbotránkoznak a helyi nénik az illetlenségeden.
13. aliz2.:
2009. 12. 01. 21:07
úgy látom egész más korosztály vagy! :)
nem csak más "mentalitás"::)
Janáky Marianna:
VálaszTörlés2009. 12. 31. 22:51
Örülök, hogy beleolvashatok blogodba. Én szeretnék majd nyugdíjasként Pestre költözni. Még nem vetted el a kedvem. :)
Timiék karácsonyi képeit is megnéztem. Jó, hogy boldogok. Megtalálták egymásban a társat!
15. aliz2.:
2010. 01. 01. 2:23
Örülök, hogy belémolvastál!:) és hogy láttad a karácsonyi képeket Timiékről. (Jól sikerültek, tényleg:)
még lehet, hogy én is Budapesten kötök ki:)(elvégre -félig - onnan is származom)
minden lehet, még az is, hogy nem csak én, de Budapest is (meg)változik..:) (egyéb tényezőkről nem is beszélve:)
Csak az is furcsa, hogy az ember nem tudja előre, hogy később hogy fog gondolkozni... (én egész másnak képzeltem el magam, előre, mint amivé lettem, és még mindig számíthatok meglepetésekre - úgy érzem...:)