már megint ez a fránya idő!
az ünnepség végén emléktárgyakat osztottak a lap munkatársainak, ismerős nevet hallottam, egykori angol tanáromét, fekete haja megőszült, 90-en is jóval túl lehet, de még mindig robusztus és vitális; valami 8 könyvet irt, mint mondja később a folyosón, most lesz karácsonykor a legközelebbi bemutatója... a kulturtanácsnok - földim , együtt jártunk szolfézs órára - siet végig, fontoskodva a folyosón, én mindig látom benne az egykori, tágranyitott szemű, kedvesarcú kisfiút - pedig hol van az már! (bár a kedvessége meg kell hagyni, megmaradt.), fehérbe borult a most nyugdíjazott levéltári igazgató feje is, (nemrégiben jelent meg monográfiája a városról) valamikor együtt jártunk egyetemre, ugyan ő pár évvel még alattam is!, meg diákszínjátszóinkkal különböző fesztiválokra, versenyekre ... most látom csak, hogy akkor még mennyire ifjan...
...de mindenki teszi még a dolgát! s ez nagyszerű. ugyanakkor, ahogy a szintén fehérhajú főszerkesztő az ünnepi beszédében mondta: "jönnek az új generációk, okosabbak, felkészültebbek, el kell hozni tőlük az értékeiket..." ők viszont érzik - az interjúk is ezt konstatálják, hogy mennyire szükség van a felettük levő generációk tapasztalataira is. Ahogy lyányom is írta a jegyzetében , a fiatalok idősebbekkel folytatott beszélgetéseire utalva: "...szép metafora ez, mert hát így élünk, legalább is így kéne élnünk ebben az emberi társadalomnak nevezett nagy családban: beszélgetve, más időkkel a hátunk mögött."... Jelzem már két évesen is folyton ezt mondogatta (jó 40 évvel idősebb anyjának): beszéljünk, beszéljünk! S azóta is ezt tesszük...
aliz2. ::
2008. nov. 28. 23:29 :: még
nincsenek kommentek ::
Címkék: folyoirat, kultura, lanyom, SZEGED
008. nov. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése