A mai nap nem az én napom volt - legalábbis ahogy indult, meg még egy darabig...
Mivel 9-kor kezdődött az ultra agykontroll tanfolyamom, s Szegeden, így fél 7-kor kellett volna felkelnem, hogy beérjek a fél 8-as busszal, még időben, kényelmesen. Ezzel szemben, fél 8-kor csörgött az óra, mivelhogy - tévedésből - akkorra állítottam be! S ráadásul a 8 órai busz épp az orrom előtt suhant el, amivel beértem volna 9 előtt pár perccel, s taxival kibővitve el se késve, talán. Mivel még volt fél órám a következő buszig, elindultam a közeli buszmegállóból, a följebb levő buszállomásra, a fél 9-eshez. De valaki mondta, hogy van egy Békéscsabáról jövő távolsági "KőrösVolán" busz is 8,27-kor, az nem áll meg csak Szegeden, s bár késve ért be, gyorsjárat volta miatt emellett döntöttem. Vesztemre. Alig tudtam leülni, de bár ne ültem volna le, nem akarom részletezni az okokat, tény, hogy ÚjSzegedre érve átültem egy megüresedett hátsó helyre, azaz ültem volna, mert fennakadtam, s a vadonatúj kord csizmanadrágom szabályosan beakadt és fennakadt egy fémig leszerelt roncskarfába, s jócskán ki is szakadt. Persze a busz is -gyorsjárat voltát meghazudtolóan - jókésőn döcögött be, fél 10 körül értem be az agykontroll színhelyére, a Belvárosi Moziba, taxival.
A tanfolyam jó volt. Még ebédelni is el tudtam menni. Csak az úton értek bosszúságok, amik ellen még mindig nem vértezett fel eléggé az agykontroll; nem tudok törölni látványokat, nem tudok nem észrevenni negatív dolgokat. Megyek gyanútlanul az úton, s a Kárász utca sarkán egy nő, egy fiatal anya éktelenül ordit, minden önkontroll nélkül szerencsétlen, földből még alig kilátszó gyerekére, később egy hasonló korú nő a Coop Abc-ben a hátam mögött ugyanolyan bárdolatlanul, dühvel ordít idős anyjára. Mintha nem is lennének körülöttük mások. Semmi szégyenérzet. Mellesleg senki nincs tekintettel senkire a sorban se, a sorra se, kettővel elém beáll egy nő a sorba csak úgy, a közvetlenül előttem levő nő, egy pálinkásüveggel kezében a legapróbb aprópénzzel fizet, de úgy, hogy a pénztárossal számoltatja ki az összeget. Lehet, hogy utolsó filléreit költötte, pálinkára, én még ki se érek a colámmal, már issza is, menetközben. Az ebédnél is beállt elém valaki, egy "ismerőse" mellé. Szóvá tenni nem lehet - pedig nagyon ki volt számítva az időm, s nem akartam elkésni délután is - a válasz "együtt vagyunk". (de mióta?!) A pénztárost most tanítják be. Áll a sor....
Holnap a tanfolyam 2. napja lesz. Holnap már nem akarok tudomást venni semmi külső, zavaró tényezőről.
Ha lesz is, "törlöm".-
Este 33 perc alatt hazaérkeztem a megszokott TiszaVolánnal. Senki sem állt elém a sorban. Senki se kiabálta le a másikat (se gyerekét, se anyját.) Kényelmes, puha és főleg ép üléseken utaztunk, suhantunk!.. A buszban mindenki illedelmesen viselkedett. Hallgattak, vagy csendben, szeliden beszélgettek.
Csak így tovább... ezt programozzuk.
aliz2. :: 2007. nov. 24. 22:04 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: agykontroll, bosszusagok, epizod, SZEGED, utazas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése