régóta foglalkoztat...
Barbara Ann Brann Felragyogó fény c. (öngyógyító)könyvének most olvasott fejezete csak megerősített benne - gyakorlati megvalósítás még hátra van... El kell fogadni magunkat, jóba kell lenni magunkkal! ..Ha zavar amit tettünk vagy főleg hogy tettünk, akkor vagy halogatunk megtenni valamit (tovább!), hogy kijavítsuk,...vagy/és úgy döntünk, hogy bűntudattal büntetjük magunkat... Könnyebb bűntudatot érezni valamiért mint tenni ellene, ill. szembenézni félelmünkkel . A bűntudat elfedteti a félelmet, de önelutasításhoz vezet. Sőt öngyűlölethez. Vagy mondjuk enyhébben: alacsony önbecsüléshez.(mind kerülendő) Nehéz elfogadni önmagukat a hibáinkkal együtt. Pedig bizony el kell fogadni magunkat! Sőt szeretnünk kell... (dehát nem ez a kiindulópont is: a szeresd felebarátodat mint tenmagadat szerint is...?) Azért is kell szeretni magunkat, hogy ezt adhassuk át másoknak is... (így még csak önzésnek se fogható fel az önszeretet!) Mindez nem jelentheti negatív érzéseink letagadását akár önmagunkkal szemben sem, de mindezt csak a feloldás szándékával lehet tenni (tehát úgy panaszkodni, hogy hozzáfűzni az elmúlás szándékát. (mert növeli ki elfedi... de ki szépen kimondja azzal fel is oldja - azt hiszem így is érvényes az illyési gondolat gyógyításra, (itt öngyógyításra!) Vállalni érzéseinket eleve felszabadító (v.ö. vállalni magunkat) Az érzésblokkjaink gátolják a kreativitásunkat, félelemnövelőek. Vállalva érzéseinket, átélve, s félelem nélkül, akár panaszkodhatunk is! epizodikusan, azért ne szokásszerűen! beleragadva a negatívitásba, hanem mindig a feloldás szándékával!
szóval kimondom a bajt, hogy véget vessek neki! egyszerű, nem?
aliz2. :: 2011. nov. 15. 7:59 :: még nincsenek kommentek ::
Címkék: egeszseg, elmelkedes, konyv, pszichologia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése