LÁM A LÁMA 2013 NOV 18

 

LÁM A LÁMA...

 pont olyan, ha az utcán találkoznék vele, mint bárki, a kockás ingjében, sportos nadrágjában, szemüvegjében, ősz, tüskés, de már kopaszodó hajával,..csak talán az átlagnál ...emberibb: láma vagyok mondja a teli sportcsarnokban , miután a gyerekmegörzőben megáldotta a gyerekeket, s felült a pódiumra... de ezt is úgy mondja "csak", mintha azt mondaná: "ember vagyok"... talán épp ez is lenne a cél, hogy mi is igy mondhassuk...ember vagyok- minden sallang nélkül - ő nem "egyenruhás", mint az eredeti, beöltözött, tibetiek- mondja, ő dán... 4 évet töltött a Himalájában a feleségével, miután a tantómestere azt mondta, most már ő tanitson... azóta járja a világot... és "tanit"ja, magát... 

már régóta készültem hozzá, hogy lássam, meghallgassam, most adódott ez az alkalom, hely és idő szerencsés találkozásával. Biztos most kellett ez nekem... körülöttem "buddhisták", azt mondják a vége felé , nem hiszik, hogy először vagyok itt, hiszen én is olyan vagyok, mint ők... meditálás közben tényleg eltűnt a nyugtalanságom teljesen, egy kimozdíthatatlan nyugalom száll rám (akaratlanul is mosolygok... (még röhincsélni is láttak? őrület...) de ne rohanjunk előre,

 láma olef 72 éves... kortárs. csak dán. de szeret itt lenni, magyarok közt. azt mondja itt mindig jól érzi magát, mert szereti a sokszínű gazdagságunkat. (érdekes az itteniek ezt is másképp gondolják - no nem épp a csarnokon belüliek - itt senki se esik a másiknak, ez itt egy nagy család..., amilyennek az emberiségnek is kéne lennie.)

kérdez tőlünk, ki azonosítja magát a testével, ki az érzéseivel, gondolataival - egyik se jó válasz. A tudatunkkal vagyunk azonosak. tükör a kép mögött, óceán a hullámok mögött... (no egyszer rájöttem én is erre, 21 évesen, "a hullámaiban megnyugvó tenger" szemlélésének záróképében, egyetlen út- azaz magamkereső regényemnek végére érve)... csak más az egyszeri felismerés, (felvillanás - még ha rögzítődött is szavakban), és más az élet folyamatos gyakorlata...

azt mondja a láma, és ezzel nyugtatni akar, hogy a tudat sose hal meg (nem is született) a tudatunk, az elpusztíthatatlan tér, aminek nem lehet ártani - mondja ("Isten nem külön tér" jut eszembe évekkel ezelőtt rámtalált mondatom),(node kinek a tudata?, nem az egoé!...! de a buddhistáknak nincs Istene, de nem ugyanez rejlik ebben a mondatban is?: - Isten nem - tőlünk - kivülálló... nem külön van, hanem bennünk is, körülöttünk is, ugyanabban a térben (mindenben...) (valójában azt is mondhatnánk minden ő...)(de itt valahogy a minden és semmi majdnem ugyanaz)

ha tudatosak vagyunk, félelemnélküliek is -  a tudat természete időtlen

Nem a testem vagyok, hanem nekem van egy testem: I have a body.(ha a testemmel lennék azonos, valóban odalehetek attól, hogy megöregszem, megbetegszem, meghalok. A testem eszköz. Mások hasznára lenni - hallom. és ez egy fő gondolata: használni másoknak. (ami nekünk is örömet okoz), minden lehetőségünket mások javára kell forditani. - A tudatunkra meg úgy nézzünk mint tükörre. de semmit se kell belerakni, csak eltávolitani az akadályokat - zavaró érzelmeket, fájdalmakat, merő elképzeléseket -

hatékony módszernek nevezi a mantrázást. (mint akadályelháritást is), egyben tisztitja a tudattükrünket.

a Buddha természet ott lappang mindenkiben,

csak életre kell hivni , meditálással pl. ... mindnyájan Buddhák vagyunk, csak nem jöttünk rá. Viselkedjünk Buddhaként addig is, mig nem válunk azzá. csak elő kell hozni. ez egy egyensúlyi állapot. A cél bölcsnek és együttérzőnek lenni. A haragot kerüljük (a haragos embert is!) az mindig a gyengeség jele, s hogy elvesztettük az irányitást a dolgok fölött

Próbáljuk mindenkiben a legmagasabb szintet meglátni, illetve életre hivni.----

aztán jött  a menedék -ill áldásadás. de erről nem akarok beszélni... különben is , csak néztem, közelebb ülve hozzá... az áldásosztó lámához, az első sorok egyikébe... tulajdonképpen miről is lehet szó? amit ő így fogalmazott meg: kapcsolatba kerülni egy megvilágosult energiamezővel, ami segithet abban, hogy ne csak öregebbek, bölcsebbek is legyünk... (?)

egy darabig úgy tűnhetett...sokaknak...

de nem akarok buddhista lenni, semmi valláshoz nem csatlakoznék, maradok , vagyok aki vagyok... semmilyen -ista. ember szeretnék lenni, a legmagasabb lehetséges szinten. ja, vagy hogy épp ez a buddhaság?... szavakon ne vesszünk össze. vallásokon se. az igazság mélyebben van. ott, ahol mindenki egyformán része az egésznek. cimke nélkül. egységesen.