2008. NOVEMBER 13.
EGY FILOZÓFUS (ÚJRA?)FELFEEDEZÉSE N
Mikor elolvastam a Szegedi Szabadegyetem soronlevő előadásának ismertetőjét: José Ortega y Gasset-ról, "avagy a filozófia eleganciájáról", egyből tudtam, hogy meg akarom hallgatni a róla szóló előadást. Csak azt nem értettem és nem értem ma sem, - az előadás meghallgatása után még annyira se -, hogy hogy lehet az, hogy én erről a jelentős és ma is aktuális filozófusról nem hallottam korábban, (egyetemi) tanulmányaim során..., vagy az is lehet, hogy elfelejtettem, megfeledkeztem róla? erre nem akarok gondolni se, mindenesetre, az biztos, hogy ezután már nem felejtem el! Túl szimpatikus ahhoz, túl sok szállal kapcsolódik problematikus jelenünkhöz, szinte jósló meglátásaival, megoldásaival. Jó lenne ha odafigyelnének rá azok is, akiknek a kezében lehetne a jelen- illetve jövőformálás gyakorlati lehetősége, és ha ez felelősséggel is párosulna. (Nade épp az is kikövetkeztethető a filozófus tanításaiból, hogy miért nem lehet ez így, miért nem azok "vezetnek", akik jól, jó irányba tudhatnának, akik méltóak és hivatottak lennének rá...)
Csejtei Dezső az előadó - szintén szimpatikus - professzor meg is indokolta, miért Ortegát választotta témájául, persze ő is azért, mert rokonszenvesnek találja, és spanyol volta miatt is a mai Közép-Kelet-Európai ("félperifériás") mentalitáshoz, szellemiséghez közelállónak. Ahogy Ortega a spanyol nemzetet érdekeinek szemelőttartásával be akarta intergrálni Európába, úgy kellene már végre nekünk is látni, hogy oda, egy nagyobb egységbe tartozunk. (Ő ezt a tendenciát már évtizedekkel az Európai Únió megszületése előtt meglátta.) Életközeli tudós volt, derűs, sportos, az előadó "nevető filozófusnak" is nevezte, az "elegáns" jelzőre pedig nem csak választékos öltözékével hanem filozófiája stílusa eleganciájával is rászolgált, éppúgy , ahogy a "nevetés", a derű, nem csak az arcán, de műveiben is tükröződik. Az ő filozófiája közeli kapcsolatot akart tartani az emberekkel, ezért is azt oldottan, esszéműfajban művelte, a "filozófiai esszé" műfaját tökélyre víve.
Leghíresebb, legnépszerűbb műve "A tömegek lázadása" - milyen aktuális! A nyugati civilizáció két pozitív elemeként emeli ki a technikai fejlődést és a politikai demokráciát, negatívumaiként viszont (s ez a jellemzőbb) az egyensúlybomlást, a "tömegek lázadásá"-t; a tömegember megjelenésén ő olyan embert ért, aki minőség híján van, sodródik, nincsenek tervei, életprogramja, nem tud önállóan gondolkodni, befolyásolható, csak jogokat követel magának, kötelességérzete pedig nincs. Saját nyelve sincs; tömegnyelvet beszél. Tulajdonképpen csak egy "emberi burok", mert nincs belső lénye. (Egyetlen ember is alkothat "tömeget", ha ezek a jegyek jellemzik!)
Ezzel szemben a kisebbségi ember, a "minőségi", aki magától többet követel, mint másoktól, tervei, céljai vannak, s mindenekfölött kötelességtudata.
A tömegek lázadása a kisebbség dezertálását eredményezi, a tömegember uralmi igényei következtében.
Elgondolkodtató... ugye?
Ortega természetesen a "kisebbség" védelmében szól. Azt mondja ki, hogy a gondolkodó emberek minőségi kisebbségének kellene irányítani a társadalmat. Mondja ezt konzervativ liberalistaként. Kiutat egy Egyesült Európában lát, ami valójában szerinte már rég megvan, de meg kellene hozzá teremteni a formát, egy összeurópai államot. (lásd ma : Európai Únió!?)
Az egyetemi oktatásról is kifejtette véleményét kritikusan, a tömegoktatás ellen, a minőségi- jegyében. Ha a mai un. bolognai irányt jól csinálnák, az ő legjobb elképzeléseit valósithatnák meg; vagyis egy 3 lépcsős oktatásban, egy általános kulturális alapozás után a szakképzést, és csak keveseknek a tudományos, doktorit (PHD) - azoknak, akik szinte erre áldozzák az életüket.
Irt még Tanulmányokat a szerelemről is (Platon-i alapokból kiindulva, eroszról és ethosztról) És egy érdekes gondolata, hogy a szerelem mindig választás eredménye (közszemle magunkról); arról hogy ki(k)be voltunk szerelmesek mindig a profilunkról árulkodik... (hm...)
Ortega magyar hatása is jelentős (így aztán, ha közvetlenül nem is, de közvetve biztos találkoztam korábban is vele, ahogy ez az előadás hallgatása közben fel-felsejlett): Németh László "A minőség forradalmá"-ban, Szerb Antal világirodalomtörténetében közvetlenül, de Bibó István, Hamvas Béla műveiben is. Márai pedig , aki kortársakról (bevallottan) ritkán nyilatkozott nagy elismeréssel, Ortega halálakor (1955-ben) naplójában nagy veszteségérzésének adott hangot, a szellem fényének veszteségéról.
Ortega tudta, hogy az emberi élet : minőség. (Van egy balsejtésem: lehet, hogy az én tanulmányaim idejében - 60-as évek első fele - ezt nem akarták tudni?! és nem az emlékezetem hagyta ki, hanem tényleg nem tanították?!)
2008. november 23.
és tényleg nem!
VálaszTörlés