in memoriam...

 a szemem láttára ment össze

lett királynőből kis manó

(a csigolyaroppanások

következtében)

ő vette észre

mikor még én se

a terhességemet

zsúfolt szobánk fölé

galériát álmodott

anyámmal sokat beszélt

s sokat hallgatott

féltette is olykor

szerethetett minket

a maga módján-

nagyon

legalább is

figyelt ránk

mintaképnek tekintett

tanitványaként

s elégedetlen volt velem

mint gyakorló tanár

(többet várt

pedig félszegségem

belőle fakadt)

ráncolta szemöldökét

csóválta fejét

nem nézett rám

hogy van?

már lányától sem

kérdezhetem

(szive vitte el

mikor nagyanya lett -

s ő posthumus

dédike)

Hiányzik ő is

az életemben...

nekrológot irtam róla

egy felkérésre...

(hogy elutasitsam

meg se fordult a

fejemben -

s csak a szépre

emlékeztem)

mikor felolvasták

belőle

a múzeumban

tévesen az idézetét

imádott József Attilánkról -

nekem tulajdonították

de mindegy is...

egyre megy

régi tanár

régi emlékek

a gimnáziumból

vége

felejtsük el

őt is

meg engem (?)