2012. nov. 28.
mindent elejtek... vagy: minden kiesik a kezemből... nem is tudom, mi lenne a pontosabb megfogalmazás, bár egyik se örvendetes tényt takaró... csak az utóbbi adna némi felmentést, mintha nem rajtam múlna..., ez viszont annál elkeserítőbb (lenne), mert nehezebben befolyásolható általam. persze ez csak elméleti, meddő okoskodás, a tényen, a végeredményen nem változtat azt se tudom,. mostanában miért romlik el minden a kezem alatt (én rontom el?!); égők égnek ki sorozatban, számítógépek állnak le... és miért nem tudok már végre én is megjavulni! (mára nem múló migrénre ébredtem...) kérem vissza a leeső tárgyakat a tenyerembe, az elromló gépeket épségben megjavulva, és főleg magamat.... .... hm... olyan ismerős, ez az egész:
"Amit
ma tartok, azt elejtem,
amit
ma tudtam, elfelejtem,
az
arcomat kezembe rejtem,
s
elnyúlok az üres sötétben,
a
mélyen-áramló delejben.
....
(Kosztolányi:
Ének a Semmiről)
...
szóval, a folyamat megállíthatatlan, nincs mit tenni, mint
sztoikus bölcsességgel elfogadni.... (?)
aliz2.
::
2012. nov. 28. 10:32 ::
Címkék: egészség, elmélkedés, Kosztolányi, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése