megboldogult szembeszomszédom, tóni bácsi... mindig kint a lépcsőjázban látta el a cipőjét...úgy hogy lábát felváltva pár lépcsőfok magasába rakta...
nem értettem, miért...
már értem!
én is ezt teszem...
(különben letaposott kéreggel járhatnék)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése