2012. nov. 23.
lerobbant a laptopom, a hűtése nem működik (s túlhevült a gép), de közben meg több mint egy év után visszakaptam a régi asztalimat, ami - ha nem is zökkenőmentesen -, de most használható, bár újra kéne cserélni. Csak a tartalma maradjon meg! (de a wincester ép, szerencsére) Lassú, különösen a dokumentumok kezelésében, s fotót csak kerülő utakon tudok felrakni, megtelt az eredeti helye, át is kell pakolni, és az egész gép... néma! nem lehet rajta zenét , semmilyen szöveget hallgatni... én is... majdnem megnémultam, de legalábbis jócskán berekedtem. Mikor 9-kor hívott lányom, mondta is, hogy ilyen rossznak még nem hallotta a hangom, hát első megszólalásnak elég fura is volt...számomra is. Nem tudom, miért estem vissza... ( főleg a torkom reszel, kapar, fáj, huzamosabb ideje, visszavisszatérőn,) de ahogy tanulmányozom Dahlke könyvében (A betegség - mint szimbólum)... kicsit sejtem is, a lelki okokat (is), (sokmindent lenyeltem, már nem akarhatom..., és a sok kinemmondott dolog is berekeszthet) persze nem elhanyagolhatóak a külső okok se, ez a nyirkos, nehéz levegő... a számítógépet lehet hogy tényleg kicserélem, magamat viszont nem lehet, nem lehet "kivenni" a wincsestert és áthelyezni , marad a szelíd gyógymód (teáztam épp), illetve a várakozás jobb időkre.. újólag... ,,,, elszaladtam az orvoshoz, megvizsgált, tényleg csak a torkom nem oké, de szerencsére lejjebb nem ment semmi, nem is kell. antibiotikum se most... tényleg csak pihenni..., (immunerősödni) és elgondolkodom, mi lehet az oka ennek a makacs ismétlődésnek:, amiből előszörre nem tanultam: "feldolgozom", Dahlke útmutatásával: mi az a sok kimondatlan dolog, amit már sehogyan se tudok lenyelni... (vagy ha nem, akkor megelőzésképp fel se vegyem, amit nem... ), dalhkei tanács, hogy nem kell elfogadni, amit már nem vagyunk hajlandók többé lenyelni..., merjük kimondani a véleményünket, akár kritizálni is (vagy ha nem lehet, vagy nem érdemes, más megfontolások miatt, akkor kerülni kell azokat a szituációkat, amikben ez előjöhetne) a "feloldás" tanácsa pedig nagyon frappáns: legyünk figyelmesek, ne nyeljünk le mindent meggondolatlanul! (Hát igen. mert most már akkor se tudnánk, ha akarnánk...) ... ja, és hogy a rekedtségről se feledkezzek meg: oka (hasonló a torokfájáshoz!) a kinemmondott dologtól rekedhet(t)ünk be!: nem merünk véleményt mondani, érvényesülni, megróbálunk valamit elhallgatni, hatalmunktól, jogainktól meg vagyunk fosztva, (már nem vagyunk közlékenyek) feldolgozás: tudatosan nézzünk szembe a kihívásokkal, fogadjuk el a kritikákat, de védjük is meg saját kijelentéseinket... tanuljunk meg harcba szállni annak érdekében, hogy hallathassuk hangunkat, emeljük fel szavunkat, hangoztassuk saját elvárásainkat, durvább hangnemet is kipróbálva; hangoztassuk jogainkat!
(hűha, azt hiszem , marad a rekedtség...:)
aliz2. :: 2012. nov. 23. 18:00 :: 2 komment ::
Címkék: egészség, elmélkedés, pszichológia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése