UTAK 2007. nov 16

 

újabban mocorog valami bennem. Szó szerint. 20-as éveimben -pedig akkor nem is ment az olyan könnyen - rengeteget utaztam. Külföldre. Nyugatra is Keletre is. Rengeteget jelentett. Visszajőve az itteni dolgokat is jobban láttam. Kisvárosomból meg legalább a fővárosig szerettem volna eljutni - nem csak a gyakori (kulturális) kiruccanások idejére, hanem állandó időre. Un. objektiv akadályok nem engedték,később a külföldi utakat se, aztán már nem is vágytam rá, a fővárosba se. Belső utazásaim persze lettek. Nagyon is. A belső út fontosabbnak is tűnt, mindenfajta külsőnél.

de mostanában másképp kezdem gondolni, azaz: mintha a kettő szintézisére vágynék.

egy gimnáziumi előregyártott irodalmi teszt két verse erről a két irályról szólt valamikor  - a gyerekeknek értelmezni kellett vona a szövegeket, állást foglalva - kihagytam ezt a feladatot a többi közül, nem éreztem fontosnak? vagy nagyon is?!

csak az egyik szemelvényre emlékszem - jellemző módon

Az idézet (bár a tesztben csak a szöveg szerepelt) a Tao te king-ből volt, (Az út és erény könyve) Weöres forditásában (80.vers) :

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fûcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.

Minden Tao iránti tiszteletem ellenére vannak itt olyan kitételek is, amik riasztónak tűnnek.....Utaznék! Utiblogokat olvasva irigykedem.

Tegnap Páris nagylevin - nél.(Irtam is egy "irígykedő" kommentet, mire Gy. vissza is reagált, azzal, hogy Párisba el kell egyszer mennem mindenképp, mert csodálatos, és nagyon élvezném.)Ma Tibet Sütő Zsoltnál,  csodálnivaló fotókkal:

Az a bizonyos "Himalája-kék":

De van nekem is egy képem, tavaly készítettem, szülő(kis)városomnak arról a gimnáziumáról, ahol -diákként majd tanárként - több mint fél életem töltöttem - és a fölötte levő égről: .

Olyan sok különbséget - az ég kékjében (Himalája-kék avagy Makó-kék) nem látok... Ugyanaz az ég van fölöttünk, akárhova megyünk.

Lehet, hogy mégis maradok (?) 

aliz2. :: 2007. nov. 16. 21:13 :: 3 komment :: Címkék: blog, elmelkedes, emlekezes, foto, vers, WEORES