csak ha süt a Nap
akkor megyek ki
ha nem
maradok
itthon
kuksolok
2021. április 30., péntek
2021. április 29., csütörtök
EGY KIÁLLÍTÁS UTÓKÉPEI (2009)
Radnóti kiállítást nézek; a TIK tárlóiban,
a szegedi egyetemi évekkel kapcsolatos dokumentumokat -
sajnos a legtöbb nem eredeti, hanem fénymásolt fotók, cikkek,
kinyomtatott versek, de van egy pár eredetinek tűnő
szép kézírásos levél, különösen a Fanninak írottak megejtőek.
És Fanni egy nagyon fiatalkori, nagyon kedves fotója,
még ha fénymásolt az is...
Sík Sándor is gyakori "szereplő":
a kedvelt Professzor uram,
akinek szinte fiaként tekinti magát a költő,
a levélaláírásokban is -
Sík Sándor későbbi megrendült emlékezései is ott vannak,
versben, prózában.
(De nekem állandóan az a mondata visszhangzik a fülemben,
s késztet állandó berzenkedésre,
amikor azt mondta Radnótinak, hogy "kell az áldozat"...,
itt meg egy levélrészletben beszámoló
a diák-költő első látogatásáról
professzoránál, aki miután Radnóti arról beszél,
hogy azért kellett Szegedre jönnie egyetemre budapesti létére,
mert zsidó, erre azt válaszolja, a két vállára téve a kezét:
nem baj az. Hát hogy is kellene ezt érteni?
(úgy tudom Sík is eredetileg zsidó származású,
csak kikeresztelkedett,
s talán Radnóti épp az ő példájára-hatására is tett ugyanígy,
később - mikor sejthette,
hogy nem származhat már semmi "előnye" belőle -
hát nem is menthette meg az életét vele...,
igaz, nem is azért tette.)
És/de azok a teliszájas, jókedvűn nevető fotók...
amik sehogyse egyeztethetőek azzal a portréval,
amit az utolsó versek rajzolnak ki...,
amik közül a Razglednicákról épp most mondja Kézdi György
a Zárórában -miközben ezeket a sorokat írom - ,
hogy azért nem tudta soha elmondani,
mert az apja haláláról (is) szól...
nos, én is azért tudtam olyan nehéz szívvel
és el-elakadó hanggal tanítani ezeket a verseket,
mert az én apáméról is...
Vannak dolgok, amikre nem tudunk emlékezni,
de ugyanakkor, sokkal inkább nem tudunk,
mert nem is lehet,
nememlékezni!!
zenész kezek
nézem az online koncerteket
a kamera mindent közelre tud hozni
a kezeket nézem, finomak, épek, biztos vigyáz rá gazdájuk
nem úgy mint én...
gimista koromban
kötelező társadalmi munkában voltunk, kukoricát törtünk
hát én annyira tudatlan voltam e téren (is) hogy azt hittem, kapunk valami szerszámot,amivel törhetjük a kukoricát
mindenki kiröhögött, hogy is képzeltem!
hát aztán a konziban a hegedűtanárom egyből észrevette, hogy nyilván csupasz kézzel törtem a kukoricát, nyoma volt
jól össze is szidott, felháborodva, hogy hogy is képzeltem ezt, hegedűs létemre, a kezemre vigyázni kell!!!
(azóta vigyázok is, nem török kukoricát.de sajnos nem is hegedülök)
Marost!
ki kell menjek már a Marosra!
hétköznap
remélem nem lesznek sokan
nem akarok embereket látni
csak fákat és folyót
gyógyszer(ek) a markomban
napok óta alacsony a vérnyomásom, inkább nem vettem be a csökkentőm,8 bár állitólag rendszeresen, naponta kéne), de ma a a felső érték 139 lett (4-el több az elfogadottnál?) igy bevettem, ha már felirattam, - nagyon pici a gyógyszer, igy egyszerre kettő is a tenyerembe hullott, persze visszaraktam az egyiket, de elgondolkodtatott, hogy mi vihet rá egyes embereket, hogy markukba szórják mind (nem biztos, hogy vérnyomáscsökkentőt, de mindegy is) és beveszik... aztán ha szerencséjük van, időben rájuk találnak és gyomormosással megmentik őket... de ha nem...?
hm...
egy táblázat kapcsán
megjelent egy táblázat, ami a különböző oltások utáni megbetegedéseket és halálozásokat tartalmazza.
most arra ki se térek hogy az eddig legjobbnak tartott Pfizer a legrosszabb...
hanem azt kérdezném, hogy lehet, hogy vannak ilyen esetek, akármennyi is, mikor azt mondták, hogy két olts után kizártak a súlyos esetek, pláne a halálozás?!
AZ IFJÚSÁGOM (2008)
2008. április 25
Van egy blogom (egy? több is, de most a legújabbról beszélek,
ami egyben a legrégebbi is, gyerekkori naplóm "másolata",
afféle retrospektív "kiállítás", az "akkor" - a "most"tal szembesítve,
mai reflexiókkal teletűzdelve.
Ma épp 1957. október 17-nél tartok. Friss kis gimnazistaként,
aki lelkesen számol be
az új iskoláról, tervekről, tapasztalatokról, többek közt arról is,
hogy bekapcsolódott az országos matematikai feladatmegoldó versenybe,
felsorolja ki mindenki vesz még részt ebben, a felsőbb osztályokból,
megemliti a neveiket is, és különösképp
egy másodikos fíúét, aki felkelthette az érdeklődését...
Mi is történhetett vele azóta, jut eszébe, eszembe most, f
él évszázaddal később, nosza, itt az internet,
azon a google, beütöm a nevét, rögtön elő is jön egy tabló,
méghozzá
(ez is) 1957/58-ból: Kö-Mal arcképcsarnok,
s ott az első sorban ő.
Úgy ahogy ismertem, úgy
ahogy kinézett, amikor épp írtam róla, 1957. október 17-én.
Először nem is értem, mi ez a tabló,
aztán jövök rá, hogy a rövidités épp a naplóban is említett
Középiskolai Matematikai versenyre utalhat.
S épp a matematikai feladatmegoldó versennyel kapcsolatban,
a legjobbak a képen... Nézem tovább a google-ot,
de semmi egyéb információt nem találok róla, a későbbi évekre.
Csak ez a kép...
Ez a régi, de a naplóbejegyzéssel egyidejű, félszázados kép.
Arra gondolok, hogy ha találkoznánk meg se ismerném, meg se ismerne...
Az én kislánykori mosolygós képem is ott a blogomon (az "akkor")
és fölötte a mostani megtört vonású, szomorú ("most") -
ki is gondolná, hogy ugyanaz az az "én",
de hát nem is, hiszen a régi gondolatok, érzések is
beazonosíthatatlanok a maiakkal...
Ezekre gondolok később szekrénypakolás közben.
És egyszerre csak beugrik ez: "halott immár
az ifjúságom".
Csak azután rémlik fel, hogy ez
Apollinaire gyönyörű létösszegző vers(beszéd)éből
talált el.
Milyen frappánsan, végérvényesen!
("Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap /S)
mint a tavasz halott immár az ifjúságom"
Csak próbálom feltámasztani, felidézgetéssel,
megidézgetéssel, emlékezéssel,
mert mégiscsak az enyém (volt.)
-------------------------------------------------
("Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem")
aliz2. :: 2008. ápr. 26. 20:21 :: még nincsenek kommentek ::
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)