Fenyvesi, Simon, Turi Carsonról

 

Mi a különlegessége Anne Carson költészetének, és mennyire befogadható a magyar olvasó számára a friss Nobel-díjas világa? A szerző fordítóját, Fenyvesi Orsolyát, a Magvető főszerkesztőjét, Turi Tímeát, illetve Simon Márton költőt kérdezzük.

 

Október 8-án Anne Caarson kanadai szerzőnek ítélte a Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat „merész és újító életművéért, amely játékos párbeszédbe lép a klasszikus hagyománnyal, ezzel új formákat teremtve a kortárs irodalomban”. Azóta már azt is tudjuk, hogy a költőt a konyhájában érte a nagy hír, illetve azt is közölte, hogy a pénzjutalmat jótékony célokra fogja felajánlani.

„Titkos világtipp”

Mi a szerkesztőségben élőben követtük a közvetítést, és amint kimondták Anne Carson nevét, már hívtam is telefonon Fenyvesi Orsolyát, aki a szerző (most még) egyetlen magyarul olvasható kötetét, a Vörös önéletrajzát fordította.

Nem én voltam azonban az egyetlen jelentkező: mire utolértem a Frankfurti Könyvvásár hajszájában, már tizenkét nem fogadott hívása volt.

„Egy londoni könyvesboltban elkezdtem a költészeti szekciót nézegetni, és belenéztem az egyik gyűjteményes kötetébe, illetve a Decreation című könyvébe. Azonnal elakadt a lélegzetem, és már vittem is a kasszához. Az első belelapozás után tudtam, hogy találtam valakit, akivel érdemes foglalkozni” – mesélte Fenyvesi arról, hogyan találkozott először Carson műveivel.

Elárulta azt is, hogy pont a bejelentés előtti napon összefutott Frankfurtban Turi Tímeával, és gondolatkísérletként felvetették, hogy „mi lenne, ha”. Mivel azonban sosem lehet semmi biztosat előre tudni, maximum a fogadóirodák tippjeit lehet figyelgetni, nem gondolták, hogy tényleg sikerülhet.

Ez tényleg olyan, mint valami valóra vált álom” – mondta Turi, akit Fenyvesi után hívtam telefonon.

 „Én személyesen is nagy rajongója vagyok Carsonnak, és kicsit azt éreztem az elmúlt években, hogy olyan ő, mint egy »titkos világtipp«. Ezt a kifejezést anno Tandori használta Szép Ernőre olyan értelemben, hogy ott van a listákon, tudjuk, hogy jó, de igazából nem olvassuk, nem értjük, nem figyelünk rá.”

Vörös önéletrajza – miért olvasd el?

„A magyar olvasók számára annyira nem ismertek az angolszász lírai hagyományok, de akivel eddig beszéltem a kötetről, azokat mind fűtötte és lelkesítette a szöveg – még azokat is, akik mondjuk nem rendszeres versolvasók” – fogalmazott a fordítója Carson (egyelőre) egyetlen magyarul olvasható könyvéről.

Ez a laza szerkezetű verses regény egyébként a görög mitológiában gyökerezik: Gérüón és Héraklész történetét dolgozza fel nem mindennapi formában, miközben arra keres választ, mi történik, ha olyan embert szeretünk, akinek a szerelme nem tesz jót nekünk.

Lenyűgöző az autonómiája – foglalta össze Turi, miért különleges ez a kötet.

„A Vörös önéletrajza a Magvető Időmérték-sorozatában jelent meg, melynek darabjai meghatározott formátumúak és méretűek, tehát azonos a kinézetük. Ha viszont valakinek megvan a Vörös önéletrajza, felfedezheti, hogy szélesebb, mint a többi. És ez azért történt, mert nagyon sok hosszú sora van Carsonnak. Ilyenkor ezeket gyakran kettőbe töri az ember tipográfiailag, Carsonnál viszont azt éreztük, hogy annyira mélyen hozzátartozik a forma a tartalomhoz, hogy ezt nem tehetjük meg.

Azt gondolom, hogy ez nagyon jó szimbóluma az ő költészetének: a mondanivaló kiköveteli a saját formáját.”

Mennyire befogadható a magyar olvasónak?

Simon Márton költőt is kikérdeztem Carsonról, akinek régóta nagyon fontos a szerző, arra azonban ő is rámutatott, hogy bár külföldön óriási népszerűségnek örvend, itthon nem sikerült még berobbannia.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nehéz befogadni: antik utalásainak mélyén saját történeteink rejtőznek.

„Carson klasszika-filológusként dolgozik civilben, és az a fajta tudás, amit ő az antikvitásról begyűjtött, nagyon természetes módon jelentkezik az ő könyveiben” – fogalmazott Turi.

„Hogyha az ember ismeri ezeket az antik történeteket, az tud egy plusz réteget adni az olvasáshoz, de valójában nem szükséges, mert nagyon általános emberi tapasztalatokról ír, illetve olyan témákról, amelyek sokunknak közösek, de nagyon nehéz beszélni róluk” – tette hozzá.

„A Vörös önéletrajzának ugyan szokatlan formája van, meg egészen szürreálisan őrültnek is tűnhet olykor, de közben pedig egy filmszerű elbeszélés, amit lehet akár egy kávé mellett is fogyasztani” – értett egyet Fenyvesi is abban, hogy tartani semmiképp sem kell tőle.

Egy igazi „nagy költő”

„A műfaji határokat szabadon értelmezi, átjárást teremt az ókori görögök és a modern világ között. Versei esszékké alakulnak, és úgy fordította le Szapphó verseit, ahogy eddig senki” – foglaltuk össze portrécikkünkben a szerző jelentőségét. Az én fogalmaim szerint ő egy igazi »nagy költő«” – mondta Simon Márton, aki személyesen is találkozott vele.

Együtt olvastak fel ugyanis a Barcelona Poesia költészeti fesztiválon, ahol nem lehetett leülni a 2500 fős teremben, annyian voltak kíváncsiak Carsonra. Tényleg világsztárról van tehát szó, aki ugyanakkor Simon elmondása szerint rendkívül kedves és közvetlen.

„Ugyanabban a hotelban voltunk, találkoztunk mindennap, beszélgettünk, dedikált is nekem, meg röhögcséltünk fogadáson” – mesélte. Elárulta is azt, hogy még olvasmányajánlót is kért a szerzőtől, de neki is azt javasolta, amit mindenkinek szokott: olvasson Homéroszt.

Mi várható a Nobel-díj után?

„Nekünk nagyon fontos volt Carson, amikor a Versummal való közös együttműködésben megjelentettük, de valahogy nem került bele a vérkeringésbe, és nem is indíthattuk nagy példányszámban, hiszen nincsen rá nagy kereslet” – mondta Turi Tímea, aki bízik benne, hogy a díj következtében ez változni fog.

„Azt remélem, hogy a Nobel egy felkiáltójel vagy egy reflektor lehet most a világirodalmi költészetre, aminek a fordítása jelenleg sajnos nagyon szomorú helyzetben van. A fordított költészet gyakorlatilag önkéntes emberek munkájának és elhivatottságának volt köszönhető az elmúlt években, hosszú távon nem lehet ezt intézményi támogatás nélkül csinálni” – tette hozzá.

Őt most be kell vezetni a magyar olvasóközönségnek – fogalmazta meg a célt Simon.

„Mindegy, hogy mekkora világsztár, milyen nagy költő, és mennyien rajonganak érte külföldön. Az itthoni olvasóknak először meg kell ismerniük” – mondta.

Érdemes elkezdeni az ismerkedést!

„Carsoné egy irtózatosan finom nyelvi regiszter, ami a díszletként felhúzott hagyományban vibrál” – foglalta össze Simon Márton, akivel beszélgetve hamar nyilvánvalóvá vált, hogy számára Anne Carson tényleg a kortárs angolszász költészet egyik legizgalmasabb hangja, akire érdemes odafigyelni nekünk is.

„Carson egyszerre érzéki, érzékeny – nőiesen érzékeny, mondhatjuk így is –, és ezzel egyszerre rendkívül intelligens és gondolati” – mutatott rá a friss Nobel-díjas költészetének izgalmas kettősségére Fenyvesi. A fordító polcán egyébként már több könyv is sorakozik a szerzőtől, amelyeket szívesen átültetne magyarra.

 

könyves magazin bakósára