az első koncertet kivéve minden évben ott vagyok Vashegyi koncertjein néha a kat. templomban de általában a Hagymaházban. Ünnep volt, mindig, minden alkalom.
De eddig ünnepélyesebb talán? Nagyobb a létszám, a zenekaré is, és főleg a jelentékeny kórusával, szólistáival kiegészülve
nevük is egyben: Purcell kórus és Orfeo zenekar
most a zenekar is kamarazenekarrá szűkült, összeszámoltam, max 13-t tudtam, karmesterrel együtt, aki tulajdonképpen nem is vezényelt, hanem leült szemben velük, háttal nekünk, a csemballo elé..
Bachokat Handeleket hallottunk...
elbeszélve, hogy életben sose találkoztak, bár egy időben éltek, de most, itt ... mégis,,,
én Bachot sokkal jobban szeretem (izgalmasabb)
(ezzel gondolom nem vagyok egyedül)
mikor az e dúr hegedűverseny felhangzott, egyből ráemlékeztem, hogy én ezt valaha játszottam... Érdekes, a Bach kettősverseny előadására nagyon is emlékszem - egykori s szeretett hegedűtanárommal (ki ekkor már felnőttként kamarazenész társam volt) Rátkyval játszottam egyszer színpadon is (ugyanennek a Hagymaháznak egykori szinpadán) azon az emlékezetes keri jubileumi ünnepségen ahol a szinfalak mögött váratlanul meghallottam nagyapám Löwinger Miksa nevét, mint iskolaalapitóét (ekkor tudtam meg! - lehet hogy ez is zavart meg?!)sajnos volt egy rész ahol elvesztettem a fonalat, de szerencsére visszataláltam.. huh...talán ezért is maradt meg bennem ennyire...meg hát sokszor hallottam (Yehudi Menuhin és David Ojsztrah előadásában is...),
de érdekes ez a hegedűverseny eltávozott emlékeimből, most visszajött, kicsit bosszantott , hogy e neves (?) hegedűművész (aki a koncertmester is) a gyors tételeknél egyszerűen nem játszotta ki a hangokat, hanem elmázolta, összemosta, préselte, legalább is nekem igy tűnt, és nem volt benne mélység, semmi élet, csak jellegtelen gépiesség!!!!lapos...egysikú , nem Bach
volt egy fuvolista viszont, zenekaron kívül, aki annyira szépen, beleéléssel játszott, hogy egész elbűvölt, az énekesnő kisérőjeként is, de igazán szólistaként
az énekes is csodálatos hangú volt, hanem amit énekelt..., talán a kivetitőn nem kellett volna nézni a szöveget magyar forditásban - jegyezte meg a szünetben ismerősöm... aki kiborult tőle
engem viszont direkt érdekelt..bár valójában elborzasztott - viszont az énekes gyönyörűen dalolt, szárnyalón, bensőségesen...
két dologra jöttem rá
hogy a Jézus iránti érzelmek a szerelem határát súrolhatják (vagy helyettesithetik is)..ez kissé visszatetsző
a másik meg a halálvágy, ami az egész dal (szövegét, tartalmát) áthatotta...annyira életidegen és halálnak örvendő azt váró, hogy igazán visszatetszést keltő
de hát ez a keresztény hit lényege(?) s ezek nagyrészt egyházi dalok
(mellettem két egyházi méltóság ült, ők nagyon élvezték az egész koncertet, minden fenntartás nélkül persze)
az egyházi szóhasználatnak megfelelően a végén volt szeretetvendégség is.a zenészek megjutalmazása után a pm által, hja és elvelejtettem, a görögkatolikus pap a koncert elején bevezetőt mondott,,,
ittunk pezsgőt (én a szokásos édesemet) , és egy-két pogácsa is maradt a svédasztalon, amiket még nem habzsolt el előlem megterhelt tányérjaikon dúsan megpakolt, enni szerető tömeg
igaz is, én szeretem a pogácsát, de a zenét azért sokkal jobban! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése