2026. március 27., péntek

Bartók, Istók Margit...

 jeles születésnapok...

Bartók ünneplésével kezdtük, a szobor körül... megható volt mindenek előtt ahogy ott állt a gyereksereg, akiket elüldöztek a mögöttük álló Bartók épületből, hiába is lett meg 4 év múltán (a jog malmai lassan őrölnek) a rehabilitálás, a jogtalanság kimondása,.... de szerencsére a szobor maradt
Bartók ott áll és nézi Varga Imre bölcs szemeivel is a vidéki tájat, messzire nézően...
a zenei igtól kaptam én is egy szál virágot Nárciszt, (nagyon kedvesen nevemen köszöntött), (Julika néni...🙂 kérdeztem kinek adjam, azt mondta Istók Margit néni ablakába rakjam, igy aztán végig szorongattam a kezemben ezt kivárva...
először azt se tudtam hova álljak Hova álljanak a belgák szerepben, idegennek éreztem magam , a diákok, zeneiskolai tanárok közt de aztán SZ Zs (az ő meghivására jöttem) gondoskodott rólam (is)
végül , észrevettem , a gyerekekhez sodródtam, s még titokban énekeltem is velük a népdalaikat....
jó sok virág felhalmozódott a szobor lábainál, nem hiányzottaz enyém



aztán átvonultunk Istók M emléktáblája közelébe
közben régi kedves tanitványom V Zsuzsa esett a nyakamba, már keresett (Pesten lakik, de a gyökerek hazahuzzák mindig!)



szép fuvolakettőst hallhattunk ...aztán Sz Csilla mint Istók tanitvány beszélt szeretettel Margit néniről (és legalább annyi önszeretettel magáról is:) amennyien követője)
falhoz állitottak bennünket közös fotózáshoz (előbb egy fához andalogtam, támaszkodni, s megint a gyerekek közé, lám (Csillagok, csillagokat énekelve)






a kész csoport fotón látom, megint én vagyok (lettem ) a legalacsonyabb )csigolyaacsúszások!)! 🙁 🙁

(jobb is nekem a gyerekek közt, lám), köztük azért nem törpülök el annyira...



a kész képen látom azt is h mellettem sorakoznak volt tanitványok V Zsuzsa, N Zsuzsa, B Andrea..na és lányom egykori kölcsönösen szeretett tanárai (nem vagyok én belga itt, mégse)... mert köztünk megmaradt az emberi kapcsolat...
elsétáltunk (én a biciklim tolva) még a z Istók házhoz. Ott egy másik tanitvány Páncél Tamás elevenitette föl Margit néni tanári -emberi emlékét...a ház előtt , mi olyan sokszor sokat látta vendégül a tanitványokat í(egyszer én is a szemben levő gimnáziumból elcsiptem egy jelenetet, mikor a nyitott ablakban beszélgetett egyikükkel.(közös tanitványunkkal!) ..vidáman)
odaraktam most az egyik párkányra az eddig szorongatott virágomat (éppenhogy elértem)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése